Svédországban nagy hagyománya van a történetmesélésnek; nemzeti kisebbségi nyelveken is. A nemzeti kisebbségek kiemelt célcsoport a könyvtári törvényben is, ennek ellenére mégsem magától értetődik a kisebbségi nyelvű olvasás. A kisebbségi nyelvű könyvek csak az utóbbi évtizedekben váltak egyre gyakoribbá. A könyvtárosok egyik továbbképzése, az ún. Sürgős kutatás (Urgent Research) fókusza a kisebbségi nyelvű szóbeli történetmesélés hagyományának megragadása. A Göteborgi Könyvvásár 2023. évi beszélgetésében ennek lehetőségeit és vízióit mutatták be. Íme néhány:

- A közkönyvtárak még többet dolgozhatnának együtt mind a civil társadalommal, mind a tudásintézményekkel - mondja Hanna Karolina Schimmer, a Számi Könyvtár könyvtári tanácsadója.
- A könyvtárak megmutassák elkötelezettségüket. Ha ez nem látszik, a kisebbségiek nincsenek meggyőződve a könyvtár szükségességéről. A meseórák vagy a mesemondó (történetmesélő) estek kézenfekvőek. Ez azért lehet fontos, mert nem mindenki bírja egyformán a nyelvet. Vannak, akik csak a beszélt nyelvet sajátították el, de az írott nyelvet már nem. Schimmer számára a célcsoporton belüli különbségek miatt még inkább fontosak a történetek.
- Nem kell azonnali eredményeket várni. Volt olyan könyvtár, amelyik elkezdte a számi rendezvényeket, és letört, mert kevés volt a látogató. "De később találkoztam idősebb számikkal, akik úgy érezték, hogy látják és észrevették őket... minden, amit teszel, számít" - mondja Schimmer.
- Tájékoztató kampány szükséges a nemzeti kisebbségi nyelvek kulturális örökségéről, hogy minél többen hozzáférhessenek az intézményekben rejlő kincshez. (Ref.: Szabó Eszter)