Azzal, hogy egy minisztériumba terelte a kormány az egészségügyet, szociális ügyet, oktatást és kultúrát, s élére a tudottan alkalmatlan Réthelyi Miklóst állította, azt üzente, hogy ezek a korábbi éra által prioritásként (el)kezelt területek számára - egyelőre legalábbis - nem fontosak. ... Szőcsöt és Réthelyit kettős retesznek rendelte a kulturális politika élére Orbán. Nincs a kormányülésen olyan ember, aki a terület ügyeit közvetítené, bejutni hozzá lehetetlen, még a régi jó elvtársaknak sem. Pedig kezdetben úgy látszott, simán visszatérnek a kipróbált emberek, s rájuk épül az új kultúrpolitika. ...
Helyén maradt a legtöbbet vitatott, sok szakmabeli által alkalmatlannak tartott Sajó Andrea az Országos Széchényi Könyvtár élén2. (Őt azért választotta Hiller, hogy megszabaduljon az önmozgó, keményen lobbizó, nem beijedő Monok Istvántól. Akinek sűrűn szorongatták a kezét jobboldalról annak idején, ám csak Széchenyi-díjat kapott vigaszdíjként, az állását nem, úgy kell a Fidesznek egy ilyen fajsúlyú szakember, mint púp a hátára.) Ám Sajó állítólag összebarátkozott a szomszéddal, bizonyos Schmitt Pállal. Így maga a köztársasági elnök interveniált, amikor le akarták cserélni. A Magyar Országos Levéltár éléről azonban a vitathatatlan szaktudású Reisz T. Csabát mindenképp el akarták távolítani. Vizsgálóbiztost küldtek a nyakára, aki fél év kemény munkájával sem tudott semmit felhozni ellene. Reisz mégis légüres térbe került, engedett, de feltételeket szabott. Először nem vették komolyan, aztán kiderült, egy uniós projektben megkerülhetetlen szerepe van. Végül engedtek. Saját osztályt, címzetes főigazgató rangot kapott. Kívülről úgy is tűnhet, elegánsan léptették hátra, valójában másfél éves, embert próbáló háború van mögötte.