Az elmúlt években egy dolgot biztosan megtanulhattunk: az "ahogy mindig is csináltuk" módszere nem fenntartható, a közösségek érdekében. Olyan növekvő mintákat kell keresnünk, melyek szisztematikusan megváltoztatják a társadalom, a gazdaság és a környezet cselekvési tervét, és elfogadják, hogy a vezetői szerep talán máshogy fog kinézni a következő években.
Tanulhatunk például a környezetünktől. Dr. Tamsin Woolley-Barker evolucionista biológus szerint a rendszereink - mint például a politikai rendszer vagy a gazdasági rendszer - közel vannak ahhoz, hogy összeomoljanak; akkor, amikor a legkevésbé engedhetjük ezt meg.
Mit tanulhatunk más kollaboratív fajoktól?
A hangyák például nem egy vezetőre vagy egy hierarchiára támaszkodnak. "Szuperorganizmusok", melyek olyan rugalmas biológiai hálózatok, amik egy élőlényként viselkednek. Egy hangya nem igazán lenyűgöző, viszont az egész kolónia együtt intelligens, fürge, rugalmas és innovatív - olyan, amilyennek a saját szervezeteinket szeretnénk.
A megosztott vezetés és a kollektív intelligencia a segítségünkre válna. A hangyák és a méhek nem várnak utasításokra, nincsen előírt tervük. Közös céljuk van: hogy minden generáció sikeresebb legyen az előzőnél.
Tanulhatunk a Just Transition-től. Ez egy módszertan, ami biztosítja a szociális intézkedések átgondolását, hogy megvédje a munkavállalók jogait és megélhetését, mikor a gazdaság fenntartható termelésbe kezd azért, hogy megküzdjön a klímaváltozással és megvédje a biodiverzitást.
A The Guardian egyik cikkében pedig Joe Concra-t, az O+ Festival szervezőjét idézi: "A nemzeti rendszer megváltozását rengeteg kisebb, helyi változtatással érhetjük el."
A tanulság: olyan változtatásokat hozzunk, melyeket nagyobb léptékben is szeretnénk látni.
Tanulhatunk a színesbőrűek jogaiért küzdő aktivistáktól is. Majdnem 30 millióan tüntettek idén Amerikában George Floyd meggyilkolása miatt. A Black Visions szervezet - mely szerves része volt a tüntetéseknek - színesbőrű női vezetőktől akar tanulni, valamint egy olyan kultúrát akar létrehozni, amely nem a vezetői hierarchiában bízik, és nem fókuszál egyes emberek jogaira más emberek jogainak árán.
Könyvtárak minden városban, iskolában vannak. Egy erős, osztott hálózatot alkotnak, ami helyileg működhet a vezetők mozgósítása és az együttműködés érdekében, mely szükséges ahhoz, hogy a következő években előrébb léphessünk. (ref.: Salamon Sára)