Délmagyarország: Mit gondolnak, a könyvtárak látogatottsága növekedni fog-e attól, ha a Google-ban az első találat vezet a könyvtári katalógusokra?
Kokas Károly: - A könyvtári szolgáltatást ma már szélesebben kell érteni. Van olyan hallgató, aki úgy gondolja, hogy neki nincs már dolga a könyvtárral, mert mindent weben intéz. Eközben pedig a napja úgy indul, hogy megnézi a repozitóriumokat, s a könyvtár által előkészített tartalmak között keresgél. Ő talán arra szavazna: nincs szükség könyvtárra. Még az egyetemi térben is sokan gondolhatják, hogy van a könyvtár, ahol kardigános nénik őrzik a melegben az olvasókat, és van az internet, ahol nagyszerű dolgok fejlődnek, a könyvtáraktól függetlenül. Ugyanakkor pedig a Klebelsberg Könyvtárban több, mint félmilliárd dokumentum érhető el a katalóguson keresztül. Van olyan kutató, aki 10 éve nem használt más digitális tartalmat, mint amit a könyvtár megvásárol. Ez azt jelenti, hogy ki tudjuk szolgálni az egyetemi kutatás igényeit.
Nagy Gyula: - A Klebelsberg Könyvtárban azért nem aggódunk ezen a kérdésen, mert az elmúlt pár évben mind a könyvtárba bejövők száma, mind a virtuális térben valamelyik anyagunkat meglátogatók száma növekedett. A könyvtár közösségi tér funkciója pedig kivált erősödni látszik. Idén talán először fordult az elő, hogyha még néhány tucat olvasó bejön délelőtt, már nem mindenkit tudtunk volna leültetni az olvasótermekben, pedig mintegy 1000 ülőhelyünk van összesen.
Kokas Károly: - Ebben a külföldi hallgatók sokasodása is szerepet játszik, mivel nekik az a munkastílusuk, hogy reggel bejönnek, lepakolnak, elmennek az óráikra, majd visszatérnek a könyvtárba délutánra, mert itt találják meg a szakkönyveiket és a közösségeiket. Itt szeretnek dolgozni. A magyar hallgató viszont jellemzően kikölcsönzi a könyveit és hazacipeli. Sokszor akkor is, ha egy 5 oldalas tanulmányt az olvasóteremben gyorsabban elolvasott volna, mint ameddig a kölcsönzés folyamata tartott.