Annyira féltjük azt a tudást, amit egy bizonyos körön belül megszerzünk, hogy támadva érezzük magunkat, ha valaki azt állítja kívülről, ez a tudás nem igaz. Ilyenkor a konteohívőkkel szoktunk példálózni, kicsit lesajnáló módon, de azt kell látnunk, hogy ezek az emberek is először elkezdték leszűkíteni az információforrásaikat, ráfókuszáltak valamire és elkezdtek hinni benne. Tegyük fel, én hiszek abban, hogy a magyar egészségügy jó - akkor én minden olyan dolgot, ami ennek az ellenkezőjét bizonyítja, támadásként fogok érzékelni. Emiatt rendkívül nehéz áttörni ezeken a buborékokon. - mondja Diószegi-Horváth Nóra, a Lakmusz tényellenőrző oldal újságírója. A szerkesztőséget megviselik a közpénzből felturbózott megafonos támadások, de tudatosítják magukban, hogy ezek a lejáratások a munkájuk fontosságát jelzik. A téma rajongói pedig a függetlenség és objektivitás fogalmáról is olvashatnak interjúnkban.

Voltunk néhány iskolában is meghívásos alapon. Aki magától jön a képzésünkre, abban megvan az igény, hogy tanuljon erről a témáról, de az iskolában ez máshogy működik. Ha bemegyek egy iskolába és elmondom a tanulóknak, hogy "képzeljétek, nem igaz minden, amit a TikTokon láttok", akkor az elég hiteltelenül hangzik az én számból, aki aktívan nem is tiktokozik. (...) Több olyan fiatallal találkoztunk az iskolákban, akik sok mindenben már jobbak, mint mi vagyunk - például annak észrevételében, hogy egy képet miként manipuláltak. Olyan mennyiségű tartalmat fogyasztanak, hogy egy egész adatbázis alakul ki a fejükben különböző trendekről, és ezek eredeteiről. Mi a Facebooknak is a tetejét kapargatjuk, miközben látjuk, hogy teljesen más platformokra másznak át bizonyos csoportok. Ezzel párhuzamosan pedig van egy olyan generáció, amelynek tagjai már ebben élnek, és napi szinten használják ezeket az eszközöket - hozzájuk képest mi az eszközeinkkel gyerekcipőben járunk.