Tudták, hogy mindig, mikor a zenészek kezükbe veszik a hangszerüket, valóságos kis tűzijáték indul be a fejükben? Lehet, hogy kívülről nézve nyugodtak és összeszedettek, nézik a kottát, és pontos, jól begyakorolt mozdulatokat hajtanak végre, de a fejükben buli van.
Honnan tudjuk mindezt? Az elmúlt néhány évtizedben az agykutatók hatalmas áttörést értek el annak megértésében, hogy hogyan működik az agy. Ehhez fMRI és PET szkenner segítségével valós időben figyelték meg az agyműködést. Mikor az embereket felteszik ezekre a gépekre, az olvasás vagy a matematikai feladatok megoldása az agy bizonyos területein jelennek meg. Mikor a kutatók a résztvevőket arra kérték, hogy hallgassanak zenét, a készülékeken kész tűzijátékokat láttak. Az agy különböző területei egyszerre aktiválódtak, mikor a hangokat feldolgozták. A zenét elemeire, például dallamra és ritmusra bontották, majd újra egységes zenei élményként rakták össze. Az agyunk mindezt a másodperc törtrésze alatt végzi el: a hang észlelése és aközött, hogy a lábunk megmozdul a ritmusra.
A tudósok később úgy döntöttek, hogy a zenehallgatók után a zenészek agyműködését is megfigyelik. A kis házi tűzijátékokból ekkor hatalmas fesztivál lett. Míg a zenehallgatás megmozgatja az agyat, és egészen érdekes tevékenységekre veszi rá, a hangszeres játék olyan, mint egy egész testet átmozgató edzés. Az agykutatók látták, hogyan aktiválódnak az agy különböző területei, mikor egy időben dolgoznak fel különféle információkat bonyolult, egymással összefüggő és elképesztően gyors sorban.