A pszichológia felfutott kifejezése a reziliencia, magyarul: rugalmas ellenálló képesség a hétköznapi, vagy éppen kritikus változásokkal, váratlan akadályokkal, meglepetésekkel szemben - vagyis a reziliencia azt jelenti, hogy mentálisan mennyire vagyunk képesek megbirkózni az akadályokkal, nehéz élethelyzetekkel. A kifejezés többször elhangzott a MKE múlt heti konferenciáján is, mint egyedül üdvözítő hozzáállás. Kritikájáról nem esett szó. Ami azért gond, mert így akár többször is elkövethetjük ugyanazon hibákat. Például amikor az a szólás járta: "szilárd, mint a béketábor". Amely egyrészt kétes alapokon nyugodott, másrészt nem rezonált "az idők jeleire", praktikusan: összeomlott a béketábor.

Szakmánkban senki sem gondolja már például az évszázadokon át elfogadott könyvtár kifejezést a könyvek tárának. Öröm, hogy sok szempontból vettük a lapot, és az MKE-konferencián sem e régi értelmezésben hangzottak el az előadások. Mindebből nem következik, hogy mindent el kellene vetni. A definícióban említett rugalmas ellenállás helyett a rugalmas alkalmazkodásnak is bőven megvan az értelme. Aki a magyar szellemi tőkére esküszik, annak is befogadható Selye János stresszkutató javaslata a témában: "Harcolj mindig, ha a cél nemes, De ne állj ellen, ha nem érdemes." Azaz: a reziliencia helyzettől függően hol nyerő, hol meg nem.

Ld. más megközelítésben is: Könyvtári hagyományőrzés - perverzió vagy sem? link .