(Előző lapszámunkban a cím és a forrásmegjelölés mellől lemaradt az ismertetés. Most pótoljuk.) A legtöbb tervkészítő a jelen állapotból indul ki; hogyan lehet a jelenlegi 100 pár cipő helyett 120-at gyártani. Nem figyel tehát a látens profitabilitásra. (A könyvtár "profitja" lehet pl. a kölcsönzések száma / lakosság / év mutató vagy a célcsoport létszáma / könyvtárhasználó arány javítása.) A kihasználatlan alapképességről a tervkészítők általában elfelejtkeznek, sőt, fel sem merül bennük, hogy erre rákérdezzenek. És ha valamit nem vesznek számba, azt aligha érik el. A szerző az integrált profittervezés módszerét javasolja. Egyszerűen fogalmazva: ügyfélkörünket osszuk részekre (szegmensekre), nagy, kevesebb és kis hasznot hozó vevőkre. Majd profitabilitásuk alapján kezeljük őket. Akiktől több bevételt várunk, azokra fordítsunk több figyelmet. A kevésbé jövedelmezőket igyekezzünk magasabb kategóriába tuszkolni, a maradókat pedig kiszórni a rendszerből.

-- A módszer hatékony és őszinte. A szükséges módosításokkal könyvtárban is használható, mégpedig például úgy, hogy a hasznot nem forintban, hanem hosszú távú használói elégedettségben mérjük, és a felmerülő használói igények és küldetésünk alapján határozzuk meg használói csoportunk "jövedelmezőségét". Így a gyerekkönyvtári részleg, a betegeknek könyvet szállító részleg és a növényvédelmi kar hallgatóit, munkatársait kiszolgáló könyvtári egységek számára természetesen más és más szegmens jelenti a profitabilitást. Ellátórendszerünkben törekedjünk arra, hogy küldetésünkbe tartozó célcsoport ne maradjon megfelelő figyelem, ellátás nélkül. A szolgáltatások megtervezésekor az egyes csoportok hosszú távú elégedettségét tartsuk szem előtt. A módszer segít abban, hogy elkerüljük a mindenkinek mindig mindent szolgáltatni akarás hibáját. (MG)