Mezőgazdasági áruházat általában a település szélén érdemes működtetni, ott, ahol az emberek járnak ki a gazdaságba, hobbikertbe. Elvileg lehetne a városközpontban is, hiszen éppenséggel oda is be tudnak menni az emberek, de feltételezhető, hogy a parkolási gondok, és főleg az eladási árak olyan többletköltséget jelentenének, hogy azt a gazdálkodók nem tudnák megfizetni. A belvárosban ugyanis ki kell termelni a telekárat is. Ezt leginkább bankok, hotelek, drága éttermek, biztosítótársaságok, irodaházak tudják. Bárki más is tudja, aki számára ezt a költséget valaki kifizeti. Legyen ez akár úgynevezett haszonáldozat vagy elmaradt haszon is. Amennyiben a fenntartó egy drága belvárosi telken múzeumot /könyvtárat/ stb. kíván látni, megteheti; számolva az erre szolgáló folyamatos költséggel is. A fenntartó időnként elgondolkodhat -- főként szorult anyagi helyzetben --, hogy megér-e egy könyvtárlátogatás vagy -kölcsönzés ennyit vagy annyit (könyvtáros munkabére, rezsi, elmaradt haszon stb.) A válasz lehet igen vagy nem. Van, hogy az adott miliő megéri a befektetést. És az is megfontolandó, hogy egy belvárosi, illetve egy kevésbé frekventált helyen végzett kölcsönzés (egyébként ugyanolyan paraméterek között) közül -- ugyanolyan olvasói hasznot feltételezve -- az első lényegesen drágább. S vigyázzunk; mindezek csupán szempontok, nem értékítéletek. Kívánatos lenne elmélázni azon, hogy a rajtunk kívülálló közgazdasági összefüggések miatt gyorsan emelkedő árú teleken lévő könyvtárak milyen előre programozható(!) konfliktusoknak vannak kitéve a közeljövőben, és milyen megelőző hozzáállással lehet e feszültségeket a használók javára megoldani. (A könyvtári szolgáltatás imázsának radikális emelése, vagy a meglévő épület magas árából kevésbé drága telken kacsalábon forgó könyvtár építése?) Érdemes átgondolni, hogy a használói érdek hol és mennyi közpénzből szeretne leginkább könyvtárat látni. (MG)