A kora gyermekkori nélkülözések és traumák maradandó, két évtizeddel a megpróbáltatások után is látható nyomokat hagynak az agyban és a viselkedésben - foglalható össze egy, többségében brit tudósokból álló kutatócsapat új tanulmánya.
Az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) megjelent publikáció szerzői a születésük után a Ceausescu-éra hírhedt gyermekotthonaiba került, majd a rendszerváltás után Angliában örökbe fogadott és ott már rendezett körülmények között felnőtt emberek agyát vizsgálták. A róluk készült MRI-felvételekből kiderült, hogy az első életévük során elégtelenül táplálkozó, játékokkal nem játszó, figyelemben és emberi kapcsolatokban alig részesülő csecsemők agya szembetűnően kisebb az életüket nem az akkori Romániában kezdő örökbefogadottakénál.
A kisebb koponyatartalom pedig (a tudósok szerint különösen a frontális és temporális lebenyek tűnnek érzékenynek a korai nélkülözésre) maradandó tanulási és viselkedési zavarokat is jelent: alacsonyabb intelligenciaszintet, figyelemhiányos hiperaktivitás zavart (ADHD) és akár autisztikus személyiségjegyeket. Annál kisebb volt az agytérfogatuk a felnőtteknek, minél hosszabb időt töltöttek gyerekként ezekben az intézményekben.
Az elváltozások ugyanakkor nem mindig hátrányosak, hiszen egyes agyterületek azért fejlődtek a normálistól eltérően, hogy ellensúlyozzák a kialakult hiányosságokat. Ennek az öngyógyító mechanizmusnak a kutatása a következő feladat.