Sokak számára nehezen megemészthető, de további gazdasági növekedés mellett nem leszünk képesek visszafordítani a klímaváltozást. Ezt mutatják a nyers adatok. El kell fogadjuk, hogy nem nőhet tovább a GDP. De mi lesz akkor azokkal világszerte és Magyarországon, akik méltatlanul rossz életszínvonalon élnek? A nemnövekedés minden korábbinál erőteljesebben fókuszálja a gondolkodásunkat az elosztási kérdésekre. Jason Hickel 'Less is More' című könyvét elemezzük.
- A kapitalizmus - legalábbis kezdetben - hosszú ideig csak a felső osztálynak teremtett jobb életkörülményeket. A lent lévőknek elkerítést adott, rabszolgaságot és a dolgozó tömegek dickensi nyomorát. Amikor végre az életminőség javulni kezdett, az nem a növekedésnek volt köszönhető, hanem az egyenlősítő újraelosztásnak. Hickel itt Simon Szreter vezető egészségkutató munkájára támaszkodik, aki bemutatta, hogy a legtöbb javulást a várható élettartamban nem a gazdaság növekedése, hanem a közjavak terjedése okozta, a hozzáférés
- a tiszta ivóvízhez
- az univerzális egészségügyhöz
- közoktatáshoz.
Fontos hangsúlyozni: nem a magán-, hanem a közjavakhoz. Ezek általános biztosításához viszonylag alacsony fejlettségi szint is elégséges. Egy bizonyos fejlettségi szint felett a gazdasági növekedés nem eredményez további életszínvonal-javulást, amit többek között a Spirit level c. könyv is bizonyított. Az Egyesült Államok kitűnően biztosítja ezt a jelenséget. Rendkívül gazdag ország, ahol az egyenlőtlen elosztás és az egyenlőtlen hozzáférés a közjavakhoz, viszonylag alacsony várható élettartamot eredményez. Rengeteg példa akad az ellenkezőjére is. Olyan országok, amelyek lényegesen szegényebbek, mint az Egyesült Államok, a közösségi javak igazságosabb elosztásával mégis magasabb várható élettartamot biztosítanak.