Érettségi előtt valaki felajánlotta, hogy felkészít történelemből. Elmentem hozzá, és elém rakta a magyar történelemtudomány bibliográfiáját. Azóta sem találkoztunk. Ezek után talán túl didaktikus, ha megállapítjuk: a tájékoztatás alapja a használó igényeinek alapos ismeret. S a jó könyvtáros először a használóismeretben és nem a dokumentumuismeretben jártas. (Próbálok visszaemlékezni, hogy stúdiumainkban mekkora volt a két terület aránya egymáshoz képest.) Lehet, hogy a használóismeretünk alacsony szintje felelős gyenge elismertségünkért?
Persze, sok idézetet tudunk hozni, hogy a könyvtár, könyvtáros über alles, pl.: "Megtaláltam a pénztárcámban a legértékesebb dolgot: az olvasólegyemet." - Laura Bush; "A könyvtári költségvetés megnyirbálása recesszió idején olyan, mintha a kórházakat szorítanánk meg, járvány idején." - Eleanor Cumblehulme. De ezért tegyük szívünkre a kezünket, és pillantsunk a gyér számú felmérések eredményeire... A helyes fordítás talán az lehet: "A jó könyvtárak költségvetésének megnyirbálása..."
Öröm viszont, hogy helyenként mintha javulna a szakmai információ elérhetősége: van olyan szakmai konferencia, ahol nem fogy el notóriusan az idő a terjengős előadások után a kérdésekre, vagy a rendezvény után valamikor elérhetővé válnak a videók, a prezentáció anyagai, mondván: tessék, megnézheted az egész 4 és fél órás vágatlan videót. Vagy: elolvashatod sok héttel a konferencia, vándorgyűlés után a protokoll ízű beszámolót (vö.: csak a téma, réma nélkül), netán hangulatképek az eseményről, válogatás és információt hordozó tartalom nélkül.
Ha a használóismeret elterjed, ha megismerjük a marketinget, ha nem dokumentumainkra, hanem használóinkra fogunk figyelni, akkor a vágatlan anyag mellett a válogatott, legizgalmasabb, gondolatébresztő részletek kerülnek majd előtérbe szavakkal, képekkel, videóval - szinte szinkronban az elhangzással. Profi tájékoztatók lehetünk könyvtárosként. (MG)