A fiatalok hozzáállásában tükröződik is az automatizáció iránti elvárás: 51 százalék arra számít, hogy a gépek és az emberek együtt fognak dolgozni, csak 38 százalék véli úgy, hogy a jelenlegi állapot marad fenn, amikor a gépeket embereknek kell eszközként kezelniük. Míg 11 százalék egészen szélsőséges módon azt várja, hogy az embereket teljesen felváltják a robotok.
Abban, hogy a technológiai felkészültség, mennyire fontos faktor erős szórás van a gazdasági fejlettség alapján az országok között. A fejlett Szingapúrban, Japánban, Ausztráliában, Németországban, Franciaországban a fiatalok alig 36-44 százaléka választ ez alapján. Míg az elmaradottabb Indonéziában, Fülöp-szigeteken vagy épp Vietnamban 65 százalék tartja ezt fontosnak. Ezt a megoszlást az magyarázza, hogy a fejlett gazdaságokban felnőtt fiatalok teljesen természetesnek veszik a modern eszközöket. Ez látszik a magyar adatokból is: a 2016-os Ifjúság Kutatásból az látszik, hogy 40 százaléknak szempont a modern technológia megléte egy munkahelyen, vagyis ebből a szempontból a fejlett világhoz tartozunk.
Itthon a kormány politikája is a fizikai, emberi munkaerő eladhatóságára épül. A gyártókat az olcsó, de viszonylag képzett hazai alkalmazható réteggel csábítja. Kritikusok szerint épp ez szülte a rabszolgatörvényként emlegetett új túlóraszabályzatot is.
Az viszont a McKinsey idén tavasszal közzétett kutatásából látszik, hogy itthon a rendelkezésre álló magyar munkaórák 49 százalékát lehetne automatizálni, 2030-ig pedig a robotizáció egymillió munkahelyre lesz hatással. Az elmaradó befektetések pedig korszerűtlen munkahelyeket konzerválnak, amely egyrészt a termelés elvándorlásához, másrészt - a techcég globális kutatásából megismert preferenciák szerint - akár a fiatal munkaerő távozásához is vezethet.