A szokványosnak éppen nem mondható bibliotékák mezőnyében is külön kategóriát képviselnek a könyvtárhajók, amelyek a világ több pontján biztosítják azt, hogy könyvekhez jussanak azok is, akik nehezebben megközelíthető helyeken élnek. Laoszban például, ahol még mindig magas az írástudatlanok aránya, két hosszú, fedett csónak közlekedik fel-alá a Mekongon, valamint a Nam Ou folyón, és áll meg több mint száz falunál egy-egy napra. Ilyenkor a tanítás elmarad, a gyerekek a csónakra sereglenek, hogy könyveket válasszanak az ezerkötetes kínálatból, amelyeket a nap hátralévő részében olvashatnak el. A gyerekek másnap reggel visszaviszik a könyveket, a csónak pedig folytatja útját. A két úszó könyvtár azért is örvend nagy népszerűségnek, mert a személyzet rendszeresen tart mesedélutánokat és egyéb foglalkozásokat az érdeklődőknek.

A svédek úszó könyvtára, a Bokbaten 1953 óta keresi fel a Stockholm környéki szigetek lakóit. A fedélzetén körülbelül 3000 könyv található, gyerekkönyvek, szépirodalmi és ismeretterjesztő művek vegyesen. A Bokbaten évente kétszer indul útnak, tavasszal és ősszel, és a kikölcsönzött könyveket elég akkor visszaadni, amikor a hajó legközelebb kiköt a szigeten. Ha pedig egy kötet nem szerepel a kínálatban, a könyvtárosok készséggel fogadják az iskoláktól, óvodáktól vagy a szülőktől befutó kéréseket.

A kölcsönözhető könyvek számát tekintve ennél is grandiózusabb az Epos nevű norvég könyvtárhajó, amelynek aranykora az 1960-as évek derekától a 2010-es évek végéig tartott. Mivel a fjordok szabdalta norvég partvidék távoli településeihez hajóval könnyebb eljutni, mint autóval, könyvtárosok egy csoportja 1959-ben kormányzati támogatást szerzett a vízi könyvtári szolgáltatás elindításához. Először két, már meglévő hajót állítottak üzembe, majd 1963-ban kimondottan erre a célra megépítették a közel 26 méter hosszú és több mint 6 méter széles Epost, amely három délnyugat-norvégiai megye - Hordaland, Sogn og Fjordane és More og Romsdal - kisebb településeit kereste fel 6000 kötetes kínálatával. Ezek közül néhány százat mindig kirakodtak az Epos megérkezésekor, és a helyiek szabadon forgathatták őket, amíg a hajó vissza nem tért a kikötőbe. Idővel aztán a vízi jármű olvasóesteknek, gyermekszínházi előadásoknak és egyéb kulturális rendezvényeknek, például koncerteknek is otthont adott.