Különféle számítógépes eredetű anyagok találhatnak utat a különgyűjtemények állományába, ahol hihetetlen kihívást jelenthet kezelésük, hozzáférhetővé tételük és megőrzésük; gondoljunk csak a nyolcvanas években széles körben használt flopikon tárolt iratokra, a honlapok tartalmára, a Gmailen folytatott tudományos levelezésre vagy a felhő-technológia segítségével létrehozott, illetve hozzáférhetővé tett anyagokra. Hogyan illeszthető be a levéltári jellegű különgyűjteménybe a közösségi média (egyébként oda illő) tartalma? Egyrészt szükség van a digitális archeológiára, hogy hozzáférhető, megőrizhető legyen az elavult hordozók tartalma, melyeket gyakorlatilag eltűnt eszközökön hoztak létre olyan szoftverekkel, olyan formátumokban, amelyeket a mai eszközök már fel sem ismernek, nem tudnak kezelni. Másrészt a technológiai szakértelmen kívül szükség van olyan gazdasági és jogi felkészültségre, ami a közreadók, a szolgáltatók által fenntartott jogok és a hosszú távú megőrzés és hozzáférhetőség biztosítása közötti egyensúly megteremtését segíti.
A levéltári jellegű különgyűjtemények technológiai igényei igen sokrétűek: a metaadat-kezeléstől a fizikai és digitális megőrzésen át a beszerzés és állománykezelés gépesítése, a visszakeresés és hozzáférés lehetőségének biztosításáig. Vannak kifejezetten levéltári célra fejlesztett szoftverek a piacon, ugyanis funkciói különböznek a könyvtári rendszerekétől. Mások például az állománygyarapítás üzleti modelljei, és hierarchikusabb metaadatokra van szükség a leírás szintjeitől függően. Az eleve digitálisan létrehozott dokumentumok levéltári jellegű kezeléséhez szükséges a digitálisforrás-kezelő (digital asset management) rendszerek, a digitális megőrzés (különös tekintettel az elavuló médiaformákra, fájlstruktúrákra, a hozzáférés szoftvereire) és a gyűjteménykezelés (a beszerzés, illetve a hozzáférési engedély megszerzése, a leltározás, a feltárás, visszakereshetővé, illetve hozzáférhetővé tétel) technikáinak ismerete és alkalmazása. Amire azonban a legnagyobb szüksége lenne a könyvtárnak és az olvasónak (használónak) egyaránt, az az átfogó forráskezelés. (Technológiai lehetőségek a különgyűjtemények kezelésére; ref.: Mohor J.)