A magyar diákok egyre gyengébb eredményeket produkálnak a nemzetközi felmérésben. Szeretnénk remélni, hogy a folyamat megfordítható. Ebben pedig a szak-, köz- és iskolai könyvtárak is kaphatnak szerepet, pl. a témakörrel kapcsolatos tudatos és célzott tájékoztatással (ajánlók készítése a vonatkozó olvasmányokkal az igazgatók, oktatók, tanárok, tanítók számára), az olvasási stratégiák, vagy a differenciált oktatással kapcsolatos irodalmak ajánlásával. (MG)
- Olvasáskutatás, olvasástanítás - Ezen a területen komoly tartalékaink vannak. A tudomány sokkal többet tud az olvasásról, annak folyamatáról, hatékony tanítási, fejlesztési módjairól, mint ahogy az iskolában a tanítás szemléletiségében, tartalmában és módszereiben az megjelenik. Jelentősen javulna a szövegértési képesség, ha az olvasáskutatás eredményei gyorsabban megjelennének az oktatási gyakorlatban, a tanítási módszereken kívül a fejlesztést segítő elemek, tartalmak hamarabb beépülnének a tantermi munkába.
- Az olvasási stratégiák tanítása, tanulása, a metakogníció képességének fejlesztése szintén bizonyítottan fejleszti a szövegértő képességet, ha ezek elterjednének az osztálytermi gyakorlatban már alsóban és folytatódna a folyamat felsőben és középiskolában, biztosak lehetünk benne, hogy az eredményeink is javulnának.
- Mivel az iskolába lépő gyerekek biológiai és olvasáskora közt egyre nagyobb különbségek vannak, a frontális oktatás hatékonysága csökken. Az egyéni, páros, csoportos, kooperatív differenciált oktatásra, tanulásra lenne szükség sokkal erőteljesebben áttérni a gyerekek hatékonyabb fejlődése érdekében. Ahogyan már a mostani kerettanterv is lehetővé teszi, a fenti okok miatt az előkészítő szakaszt el kell nyújtani, a betűtanulást szükség esetén késleltetni első osztály végéig. A látványos gyarapodás helyett a mélyen beépült, megszilárdult tudásra van szükség a sikeres előmenetelhez. (Steklács J.: PISA 2015 után, PISA 2018 előtt)