Miért nem elég a sikerhez, hogy a könyvtárak jól teljesítettek a pandémia alatt? Mi lehet az oka, hogy ennek ellenére újabb költségvetési megszorításokra lehet számítani? Az Institute for Government közszolgáltatási csapata évente teljesítménykövetőt állít össze a közszolgáltatások teljesítményéről. Ebben kilenc közszolgáltatás szerepel, pl. kórházak, iskolák, felnőtt és gyermek társadalmi gondozás. A könyvtárak a környék szolgáltatásai fejezetben kapnak helyet. Stuart Hoddit a felelős a fejezet összeállításáért, munkájáról a CILIP-nek beszélt.
A szervezet tanulmánya bemutatja, hogyan teljesítenek a szolgáltatások a befektetett költségek alapján. Az összeállításhoz nyilvánosan elérhető adatokat használnak, és kiegészítik kvalitatív interjúkkal, amelyek a szolgáltatás részleteit magyarázzák meg.

A jelentésben a könyvtárak többször is kedvezően jelennek meg. Szerepel benne, hogy a könyvtárak a Covid alatt is folytatták működésüket. Nem voltak egyedül a szolgáltatásaik újragondolásában, de jól végezték a munkájukat. Olyan erőforrásnak bizonyultak, amelyre számítani lehetett. Sok könyvtári munkatársat a Covid-frontvonalba állítottak. Ráadásul üzleti leleményességről is tanúbizonyságot tettek a munkában. Gyorsan új szolgáltatásokat hoztak létre, és átcsoportosították a munkaerőt.
Hoddit szerint a fenntartók kedvezően nyilatkoztak a könyvtárakról az energiaválsággal kapcsolatban is. Pozitívumként említik az internet elérésének lehetőségét a lakosság számára. Melegedőhely szerepben is számítanak a könyvtárakra, és hosszabb nyitvatartási idővel terveznek.

De ha költségvetési korlátokat kell állítani, akkor mindez nem lesz elég. Egy tátongó költségvetési lyuk nem tömhető be wifivel és meleg hellyel. Az elemző számításai szerint 2009/10 és 2020/21 között a könyvtárakra fordított kiadások 48 százalékkal csökkentek. És tapasztalatai szerint a költségvetési csapások mindig ugyanazokat a helyekre sújtanak le újra. Jellemzően azokat a szolgáltatásokat érintik, amelyek nincsenek szabályozva, nem akutak és alacsony a helyi politikai jelentőségük.

A közkönyvtárak finanszírozási besorolásán nehezen lehet javítani Hoddit szerint. Legkevésbé az 1964-es Közkönyvtárak és Múzeumok Törvényének jogi védelmére lehet számítani. Ez elég homályosan fogalmaz a könyvtári szolgáltatások biztosításának kötelezettségeiről. A politikai jelentőség szintén kérdéses. A politikusok inkább az útminőségről, hulladékgyűjtésről, tervezési engedélyekről szoktak panaszleveleket kapni. Ezért a több pénz ezekre a területekre megy. Érdemes lenne hangsúlyozni a könyvtárak felhasználóinak, hogy legyenek hangosabbak. Írjanak képviselőiknek, és kérjék, hogy kapjanak a könyvtárak több figyelmet.

A másik nagy lehetőség az adatok elemzése és bemutatása a fenntartóknak. Kevés jó adat van, a brit könyvtárakkal kapcsolatban a CIPFA a legjobb forrás link . Más helyi szolgáltatásokról viszont nincsenek ilyen jó adatok, és ez jelentős probléma. Ráadásul a pandémia ideje alatt nem volt olyan jó az adatszolgáltatás a könyvtárakról sem, és így nehéz lesz összehasonlító elemzéseket készíteni a változásokról. (Ref.: Habók Lilla)