A virágzó Duskáldiát teszik tönkre ellenséggyártással a hatalom­vágyók Rowling új regényében, Az Ickabogban. A műfordítás műhelytitkaiba vezet be a Harry Potter könyv- és filmsorozat, valamint az új mese magyar szövegének megalkotója, Tóth Tamás Boldizsár.
HVG: Az Ickabog szövegén dolgozva ön forgatta úgy a szót, hogy a mi aktuális viszonyainkra is rá lehessen ismerni?
TTB: Egyetlen utalást sem tettem bele; nem volt szükség rá. Az általános emberi természetből fakadnak a lehetőségek a manipulálásra, és ez előfordulhat bárhol a világon, ahol vannak, akik hagyják magukat befolyásolni. A regényben egy szörnyetegről szóló legenda a kiindulópont, amit mindenki nevetséges gyerekmesének tart, mígnem lassacskán belopják a lelkükbe a gyanút, hogy a mumussztorinak talán mégis van valós alapja. Körülöttünk is így születnek az álhírek, az összeesküvés-elméletek. Amikor az államhatalom elvárja, hogy mindenki higgyen a szavának, és aki nem így tesz, azt felforgatónak kiáltja ki, akkor apránként meg lehet etetni az embereket mindenféle zagyvasággal. Erről szól ez a történet.
HVG: Mennyiben hasonlít ez a mese a Harry Potter-történetekhez?
TTB: Itt is gyerekek állnak a mese középpontjában, és olyan konfliktusok kárvallottjai, amiket nem ők okoztak. Rájuk dől a felnőttek világa, ahogy Harry Potter már a születésekor a szülők generációjának válik áldozatává és aztán legyőzőjévé.
HVG: Az azért különbség, hogy ebben a mesevilágban nincs varázslat.
TTB: A Harry Potterben is játék a varázslat, fontos problémákat nem lehet csodával megoldani. Úgy odalenne az emberi becsület, erkölcs, erény. A hangsúlyokra Rowling a Harry Potterben is ügyelt, úgyhogy ezt inkább hasonlóságnak érzem, semmint különbségnek.