Magyarországon még ma is kissé csodabogárnak tekintik azt az idősebb urat vagy hölgyet, aki például beiratkozik egy egyetem levelező tagozatára vagy akár csak egy számítógépes tanfolyamra. Pedig az sem rendkívüli, hogy valaki ekkor kezd újabb nyelvek tanulásába. Sólyom László például az államfői mandátuma lejárta után látott hozzá az olasztanuláshoz, s pár évvel később már az ő fordításában jelent meg a Ferenc pápa és az ő ideje című, eredetileg Rómában kiadott tanulmánykötet.

Az idősképzés feladata döntően a felsőoktatási intézményekre hárul. E téren pár éve némi fellendülés látszott, ám az akkori kezdeményezések többsége nem állta ki az idő próbáját. Számos, az aktív időskor megélésének segítésére és a nyugdíjasok oktatására 2017 táján létrehozott honlap ma már elérhetetlen, vagy több éve nem frissítették. Ebből arra lehet következtetni, hogy a korai lelkesedés valódi támogatás hiányában lelankadt.

Pedig az időskor egyesek életében a szellemi és fizikai hanyatlást, akár teljes leépülést jelentheti, mások viszont a szép, békés, alkotó jellegű, sőt a társadalmat is gazdagító életszakasznak élik meg. Mindezt nem csak külföldi példák - Picasso, Goethe életműve - bizonyítják.
A most 97. évében járó Kurtág György 91 évesen szerezte élete első, a milánói Scalában bemutatott nagy sikerű operáját.
Fejtő Ferencnek pedig kétszer kellett megírnia életrajzi ihletésű kötetét, mert amit a hetvenes évei derekán kiadott, két évtizeddel később bővített kiadással kellett megtoldania.

Általánosságban elmondható még, hogy miközben a testi gyengeségek és a betegségek folyamatosan jelzik az öregedést, ráadásul ehhez még a szégyenérzet is társul. Az idősek zöme ugyanis retteg a megalázó élethelyzetektől. Ez ellen a leggyakoribb önvédelmi eszköz a közömbössé válás a környezettel szemben, míg a szakértők az alkotó erőfeszítések jótékony hatásáról beszélnek. Ilyen lehet akár egy sütemény elkészítése, de a fájdalom elnémítását szolgálhatja a másokon való segítés is.