A bizonytalanságkerülés a szervezetben gyakran olyan erős, hogy emiatt még azok is "vakká válhatnak" a kreatív ötletekre - amelyek szükségképpen bizonytalansággal járnak -, akik azt állítják, hogy a kreativitást keresik.
Az elutasítás rendszerszintű. A tanárok túlnyomó többsége azokat a diákokat szívleli jobban, akik engedelmeskednek, végzik a kiadott feladatot. Miközben a diákok arról hallanak az órákon, hogy a találmányok és azok feltalálói hogyan voltak hatással a történelem menetére és a tudomány fejlődésére, az ő saját ötleteiket rendszerint figyelmen kívül hagyják.
De mit tehet egy szervezet, hogy lebontsa az innovatív megoldások megszületését gátló eljárásait? Néhány ötlet, a teljesség igénye nélkül:
1. Ki kell gyomlálnia a felesleges "köröket" a szabályozásokból, és több felelősséget kell adni egy-egy terület szakértőinek. Ilyen felesleges kör pl. az, amikor több hierarchia-szinten lévő vezető ellenjegyzése szükséges, mielőtt egy munkafolyamat tovább tudna haladni.
2. Felül kell vizsgálni a "há' mer' mindig így csináltuk" típusú berögzüléseket, melyek egy részén simán lehet változtatni. Ehhez pl. hasznos, ha kérdéseket teszünk fel; az 5 miért technika ennek egy szabályozott formája.
3. Külön kiemelendő: jobban kell érteni az ügyfél igényeit, legyen az akár külső, akár belső ügyfél. Mi az, ami számára érték, illetve miről mond le szívesen, ha mondjuk, cserébe hamarabb jut hozzá egy - akár nem teljes körű funkciókkal bíró - termékhez.
4. Ne azt nézzék, ki javasolta az adott ötletet, hanem azt, hogy mi a javaslat.
5. Végül pedig, lehessen hibázni, ami nyilván nem egyenlő a slendriánsággal. Ha a hibák eltussolásra fordított energiát arra fordítja a szervezet, hogy a munkatársak tanuljanak belőlük, és egyre jobbak legyenek, sokkal több figyelem juthat az igazán fontos dolgokra, és felszabadultabb légkörben lehet alkotni.