Az IDO (Digitális Kormányzati Információs Pontok; vö.: link ) szerepkörre való felkészítés tudatos folyamat, hiszen a könyvtárosok nem szakértői pl. az adójognak vagy az egészségügynek, hanem "digitális navigátorokként" vannak jelen.

1. "A kérdés mögötti kérdés" - A facilitátori tréningben a legfontosabb készség nem a technikai tudás, hanem a diagnosztika. Sok látogató szégyelli, hogy nem ért valamihez, ezért kerülőúton fogalmaz (pl. "elromlott a gép", miközben csak nem tud belépni a DigiD-be). A könyvtárosok elsajátítják a türelmes, ítélkezésmentes kérdezéstechnikát. A határok kijelölése a legnehezebb rész. A képzés azt hangsúlyozza, hogy a könyvtáros nem hozhat döntést az ügyfél helyett (pl. nem nyomhat rá a "Beküldés" gombra az adóbevallásnál), mert az jogi felelősséggel járna. Ő csak "utat mutat" a képernyőn.
2. Pszichológiai felkészítés és konfliktuskezelés - Az IDO-pontokon megjelenő emberek gyakran feszültek és kétségbeesettek (pl. kilakoltatás fenyegeti őket, vagy nem kapták meg a családi pótlékot). Az empátia-tréning segít azoknak a kezelésében, akik dühösek a "rendszerre", de a haragjukat a könyvtároson töltik ki. Az gyenge írástudás felismerésének készségével felismerhetőek a rejtett jelek (pl. "otthon maradt a szemüvegem"), és hogy a könyvtárosok ennek megfelelően, egyszerű nyelven kommunikáljanak.
3. Technikai és partnerismereti tudástár - A könyvtárosoknak ismerniük kell a kormányzati digitális ökoszisztémát, de nem kell minden részletet fejből tudniuk. Az IDO-eszközkészlet belső, folyamatosan frissülő online adatbázis, amelyben minden gyakori problémához (DigiD, adó, nyugdíj) találnak egy "lépésről lépésre" útmutatót. A helyi hálózati térképet használva pontosan tudniuk kell, kit hívhatnak fel, ha az ügyfélnek jogsegélyre vagy szociális munkásra van szüksége. A képzés része a helyi társszervekkel (pl. jogi illetve menekültügyi segítő szervezetek) való személyes kapcsolatfelvétel.
4. Folyamatos tanulás - Mivel a digitális ügyintézés és a jogszabályok hetente változhatnak, ezért a könyvtárosok egy regionális tanulóközösségekbe tömörülnek. Havonta találkoznak (online vagy élőben), hogy megbeszéljék a "nehéz eseteket". Megosztják egymással a legújabb digitális csalások (phishing) típusait, hogy figyelmeztethessék a látogatókat.

A rendszert az működteti, hogy a holland könyvtárakban a házigazda szemlélet uralkodik: Nem informatikust faragnak a könyvtárosból, hanem olyan egy segítőt, aki biztonságot és bizalmat sugároz a látogatója felé. Amint azt egy holland szakértő megfogalmazta: "Az IDO-nál nem a technológiát javítjuk meg, hanem az ember önbizalmát a technológiával szemben." A modell nemzetközi szinten is példaértékű, és egyre több ország (köztük skandináv államok és Ausztria is) kezdi adaptálni a "holland módszert" a saját könyvtári hálózatában. (Gemini, MG)