Andrew Cox brit akadémikus, sheffieldi professzor felvázolta, hogyan módosítja a MI az egyetemi könyvtárak helyzetét, és mi az információs szakemberek szerepe ebben. Főbb megállapítása: közvetlen válaszok, előítéletek kezelése, algoritmusok megértése, buborékok kipukkasztása.

1. A felhasználók forráslisták helyett közvetlen válaszokat várnak. Rövid távon ezért a keresési technológiákban fogjuk látni a változásokat. Hosszabb távon a MI lehetővé teszi a tudáshoz való mélyebb és szélesebb körű hozzáférést. A könyvtárak döntő szerepet játszanak majd abban, hogy az embereket megbízható forrásokhoz irányítsák, és segítsenek eligazodni a potenciálisan túlterhelő adattengerben.
2. Legyünk tisztában a MI-technológiákban rejlő torzításokkal és azzal is, hogyan hatnak a tudáshoz való hozzáférésre. A MI megismételheti és felerősítheti a meglévő előítéleteket. A könyvtárak egy igazságosabb és méltányosabb információs környezet kialakulását azzal segíthetik, hogy aktívan dolgoznak az ilyen előítéletek oktatásán és mérséklésén.
3. Az információkeresés mindinkább a digitális asszisztensekkel való párbeszédes interakciók irányába fejlődik. Ez olyan kihívásokat vet fel, mint pl. a válaszok megbízhatóságának megítélése és a "szűrőbuborékok" elkerülése. Ezek korlátozzák, hogy sokféle nézőpontot ismerjünk meg. Az "algoritmikus műveltség" fejlesztése az alapja annak, hogy megértsük, hogyan alakítják keresési eredményeinket ezek a láthatatlan technológiák.
4. Az algoritmikus műveltség túlmutat a MI-technológiákkal szembeni egyszerű bizalmatlanságon. Arról szól, hogy megértsük, hogyan alakítják az algoritmusok a kapott információkat, és milyen elfogultságokat tudnak beépíteni. Ebben benne van az is, hogy felismerjük, melyek azok a személyre szabott hatások, amelyek információs buborékokba zárnak bennünket, továbbá rájöjjünk: mit tegyünk, hogy túllépjünk ezeken a korlátokon - a világ szélesebb körű és sokszínűbb megértése érdekében. (Ref.: Szabó Eszter)