Az információs műveltség az információs társadalom funkcionális írástudása -- olvashatjuk Koltay Tibor cikkében (Könyvtári Figyelő, 2007/2.). Sikertényező a globalizált világban. Általa az emberek sokat olvasnak, tisztábban látnak és gondolkodnak, kérdeznek, megkérdőjelezik a szaktekintélyek állításait, sőt saját állításaikat is. Az információs műveltség határai azért is tágak, mert magukba foglalhatják az információ (főként írásban történő) kommunikálását. Az információs műveltség több mint a kommunikációs technológiák (IKT) hatékony használata, mint ahogyan azt pl. a számítógépgyártók, internet-szolgáltatók és mások vélik. Ezt pl. az e-learning problémái is mutatják. Koltay Tibor cikke érinti az információk feldolgozása folyamán bennünk zajló, csak részben ismert folyamatokat is. Kitér az információs műveltség különböző modelljeire, továbbá az általa megkövetelt új pedagógiai szemlélet szükségességére is. Az információs műveltség a könyvtárosok ügye, viszont alapvetően nem könyvtári ügy. Ebben számos feszültség rejlik. Az információs műveltség terjesztésében a könyvtárosoknak azért kell vezető szerepet vállalniuk, mert más nem teszi meg. Sem az oktatási intézmények vezetői nem fogják ezt megtenni, sem a tanárok, oktatók. Ellenérdekeltek lehetnek azok az orvosi és jogi szakmai társaságok, amelyek el szeretnék zárni jövendő klienseiket az információs műveltségtől, ahogyan a nagy multinacionális cégek, politikusok és bürokraták is azt kedvelik, ha az emberek keveset tudnak, és nem kérdeznek. A címben szereplő kérdőjelet mindenestre vegyük komolyan, főként, ha forradalomról beszélnünk! In: Információs műveltség: pedagógiai forradalom a könyvtárban?