Az 51. Tokaji Írótáborban, 2023. aug. 15-én az irodalomtanítás helyzete volt a témája annak a kerekasztal-beszélgetésnek, ami túlmutatott a Nemzeti Alaptanterv (NAT) által kijelölt pályán. Egyetértés volt Takaró Mihály író, irodalomtörténész, tanár megállapításában, hogy az irodalom identitásképző tantárgy, de oktatásának céljáról, a tanár szerepéről és főleg a tanítás mikéntjéről már eltértek a vélemények.
Fábián László, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium tanára szerint a NAT nem a jelen problémáira fókuszál. Ehhez hozzáfűzném, hogy a könyvtárak tehetnek a legtöbbet a jelen problémáival szembesítő (klasszikus vagy kortárs) irodalom helyzetbe hozásáért.
A harmadik beszélgetőtárs, Varga Betti is gyakorlóiskolából érkezett, és az ott szerzett tanári tapasztalatairól beszélt. Ezek alapján tette fel egyik (számomra izgalmas) kérdését, hogy mik azok a művek, műrészletek, amelyek nem teherként jelennek meg a gyermek előtt, hanem valódi élményként?
Ezt hallva rögtön eszembe jutott az ún. élménykönyvtár, amit nem tudnék kapásból definiálni, de talán segít a tanárnak. Tetszett még, hogy ugyanő az "erős és stabil közösségek" hiányáról beszélt iskolai múltja alapján, amit én talán általános társadalmi problémának, s egyúttal könyvtári feladatnak, lehetőségnek érzek. A mesterséges intelligenciához is eljutott gondolatmenetében. Bevallom, egy kicsit félek, hogy a könyvtár túl későn reagál rá, s titkon azt reméltem, hogy erről parázs vita alakul ki, de tévedtem.

L. Simon László (Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója) is utalt a hátrányos helyzetű térségekre és iskoláikra.
Fábián László szerint a kedvezőtlen demográfiai helyzet, az "elöregedett korfa" és az ebből (is) fakadó tanárhiány szintén az oktatás gátja. Hozzátenném, hogy a könyvtárnak szintén kötelessége hozzájárulni az esélyegyenlőséghez.

Végül a beszélgetők nem vitatkoztak, hogy irodalomtörténetet kell-e tanítani, vagy elég-e a kortárs szövegek felől megközelíteni az identitás, etika kialakításához, az irodalom megszerettetéséhez?
Varga Betti utalt arra, hogy ő "irodalomtörténet-párti", s valóban nem lehetünk meg közös kulturális kódrendszer nélkül.
Ezt a könyvtár mint hagyományőrző, értékőrző intézmény erősíteni fogja, ugyanakkor nyitott maradhat a kortárs szövegek felőli olvasóvá nevelésre is. (Összeáll.: Szabó Eszter) A Kerekasztal videón: link