A kutatások tanúsága szerint a tizenévesek és a könyvtárak között szakadék húzódik: a kamaszok gyakran elégedetlenek a könyvtári szolgáltatásokkal, a könyvtárak pedig részben fontos célcsoportnak, részben problémaforrásnak, zavaró tényezőnek tekintik őket. A Svéd Könyvtáros Egyesülettel együttműködésben végzett fókuszcsoportos kutatás arra kereste a választ: mit tartanak a fiatalok az olvasásról és a közkönyvtárakról, és hogyan segíthet mindezt javítani a könyvtári szolgáltatásokat?

A legfőbb kontextuális vízválasztót az otthon és az iskola jelenti: a tizenévesek az otthoni olvasáshoz pozitívan, míg az iskolai olvasáshoz negatívan állnak hozzá.
A kamaszok a könyvtárra jellemzően régimódi intézményként gondolnak, ahol régi könyvek vannak, és csend honol. Többek szerint a könyvtárak gyerekeknek való helyek; amikor tizenévesként felkeresik a könyvtárat, elsősorban nem olvasni vagy kölcsönözni szeretnének, hanem találkozni a társaikkal, esetleg feltölteni a telefonjukat vagy várni a buszra. Számos interjúalany megfogalmazta, mennyire fontos, hogy otthonosan érezze magát a könyvtárban, amihez az is kell, hogy bizalmi kapcsolata legyen a könyvtárosokkal. A könyvtári szolgáltatások közül a megkérdezettek a jó ülőhelyeket, a játékkonzolokat és számítógépeket, az új kiadású könyveket, valamint az írói workshopokat, könyvklubokat, író-olvasó találkozókat emelték ki; néhányan kifejezték a több párbeszédre és részvételi lehetőségre irányuló óhajukat is. Ez utóbbi szempontok a korosztály hitelesség iránti vágyával hozhatók összefüggésbe.

Hogy a tizenévesek igényeire való tekintettel fejlesszük a könyvtári szolgáltatásokat, fontos tehát széles perspektívából, olvasási gyakorlataik felől közelíteni a kérdéshez. Tudjuk, hogy a fiatalok nem a könyvtárhoz fordulnak, ha információra vagy fikcióra van szükségük. Amiből kiindulhatunk, az az, hogy általánosságban pozitív konnotációkat kötnek a könyvtárakhoz, emellett szociálisan interaktív, egyúttal meghitt, nyugalmat és biztonságot árasztó környezetre, egyfajta "szabad zónára" vágynak, ahol nem zavarják őket a kisgyerekek vagy a külvilág elvárásai, és amely a könyvtárosok és a könyvek révén hitelességet sugároz. Ezért a könyvtáraknak, ha javítani kívánnak a tizenévesekkel való kapcsolatukon, a jövőben a korosztály jobb megismerésére és a befogadó, szociális interakciókat támogató terek megteremtésére érdemes összpontosítaniuk. (Első a hitelesség: milyenek a svéd tizenévesek olvasási gyakorlatai, és hogyan látják a közkönyvtárakat?; ref.: Szabó P.)