Előfordult már könyvtárában, hogy egy probléma értekezletről értekezletre csúszott, vagy a korábban fontos kérdés megoldás hiányában lassan csak úgy elfelejtődött? -- A döntésképtelenség kultúráját a vezetők hozzák létre, de ugyanők le is küzdhetik azt -- írja a Harvard Businessmanager. Ennek lépései: intellektuális őszinteség, őszinte párbeszéd a szervezet szociális működési mechanizmusaiban, teljesítménykövetés és visszajelzés a jutalmazás és edzés érdekében. "A döntésképes párbeszéd bátorítja a mélyre ható bírálatot és a kreativitást, kapcsolatot teremt a látszólag össze nem függő elképzelések között. Felszínre engedi, és az összes releváns nézetnek hangot adva feloldja a feszültségeket. Mivel az ilyen típusú párbeszéd inkább szellemi érdeklődés, mint egy nézőpont képviselete, inkább az igazság keresése, mint verseny, az emberek érzelmileg jobban kötődnek az eredményhez. Az eredmény pedig mindenki számára "helyes" és elfogadható, mert az érdekeltek részt vettek a kialakításában. Feltöltődtek, és készek cselekedni." A stratégiai szemléletű vezető a szervezetben lévő konfliktus napvilágra hozatalában és nem elkendőzésében érdekelt. "A helyes kérdésfelvetés, a konfliktusok felismerése és megoldása, az egyenes, konstruktív visszajelzés és az emberek megkülönböztetése szankciókkal és jutalmakkal nem könnyű dolog. Sőt, gyakran kifejezetten kellemetlen lehet. Nem csoda, hogy a felső szintű igazgatók egy része menekül a feladat elől. Rövidtávon megkímélik magukat az érzelmi igénybevételtől és a kínlódástól. A kibúvók keresésével azonban egy olyan szervezetet tartósítanak, amely képtelen megosztani a tudást, döntéseket hozni vagy szembenézni a konfliktusokkal - a megoldásról nem is beszélve. A feladat alól kibúvó vezetők nem értik a hatékony vezetés lényegét." Így végül "a vezetők azt a viselkedést kapják, amit eltűrnek."