A felsőoktatási könyvtári beszerzési költségek több mint egy évtizede csökkennek link Annak ellenére, hogy az egyetemek egyre kisebb fizetésért egyre több kutatót és tudóst foglalkoztatnak, kihasználják munkájukat, továbbá túltermelik a PhD-ket. A szövetségi pénzekből finanszírozott kutatásokból eredeztethető szerzői jogok az egyetemeket illetik -- legalábbis az USA-ban -- millió dollárokat szereznek ebből, miközben kevés kutató jár igazán jól anyagilag. S ezek után a kutatók protestálnak a kiadók ellen!?
A kiadók -- legyenek OS vagy előfizetésesek -- alapvetően partnerei a kutatóknak, azáltal, hogy egyértelmű, kitaposott utat kanálnak az ötletek karrierré alakításához. Természetesen több folyóirat van, mint 30 éve. De érdemes feltenni a kérdéseket:
- ki csökkentette a könyvtári beszerzési kereteket, miközben udvarok a kutatóknak és a pályázati forrásoknak?
- ki termel túl sok PhD-t, elteremve a figyelmet annak várható értékéről?
- ki távolodott el a teljesítményelvű és belső finanszírozástól?
- ki támaszkodik túlzott mértékben olyan mérőszámokra, mint az impakt faktor vagy a h-index?
- ki birtokolja a szövetségi forrásokból finanszírozott kutatások szerzői jogát anélkül, hogy visszaáramoltatná annak nyereségét visszaáramoltatná az adófizetőkhöz?
Ezek az egyetemi eljárások amellett, hogy növelik a folyóiratokban való publikálás értékét, növelik a kutatási pénzekért folyó öldöklő versenyt is, elvonva a kutatók energiáit legfontosabb feladatuktól, a kutatástól. Egy igazi akadémiai tavaszhoz a fentiek helyett a kutatóknak, tudósoknak következőkre kellene szorítaniuk az egyetemek vezetőit:
1. a felsőoktatási könyvtárak beszerzési kereteinek visszaállítása mondjuk a 10 évvel ezelőtti szintre
2. a kutatásért fizessenek nekik, nm a kutatási pénzek megszerzéséért
3. az egyetem felelősen tájékoztassa a hallgatókat lehetséges karrierkilátásaikról -- ahelyett, hogy csak a hallgatólétszámot növelnék.
Ilyen elképzelésekkel bombázni az egyetemek irányítóit -- nos, ez valóban kutatói, tudósi kurázsi, ahelyett hogy a frusztrációt az éppen arra járóra öntenék. Olyan partnerre panaszkodni, amely segít a gazdaságilag értéktelen ötletekből nagybecsű eredményeket elérni... -- ez inkább akadémikus rövidlátás, mint akadémiai tavasz. (ref.: MG)