Magyarországon még nem ismert tervszerű sokszínűséggel, méltányossággal és befogadással, érdemes előretekintenünk. Eredeti forrás: Choice portál link . (MG)

A felsőoktatási könyvtárügy régóta összekapcsolódik a hozzáférés, a méltányosság és a szellemi szabadság eszméivel. Sok könyvtáros számára a sokszínűséggel, méltányossággal és befogadással (diversity, equity, inclusion, DEI) kapcsolatos munka nem egy pluszfeladat, hanem ezen alapértékek természetes kiterjesztése, legyen szó befogadó gyűjtemények építéséről, a marginalizált hallgatók támogatásáról, vagy az információhoz való méltányos hozzáférésért való küzdelemről.

A kihívásokkal teli szakmai légkörben az egyik legfontosabb védőfaktor a közösség. A könyvtár DEI-munkáját nem lehet és nem is szabad elszigetelten végezni. Túl gyakran fordul elő, hogy a könyvtárosok egy szűk csoportja viseli a méltányossági kezdeményezések előmozdításának terhét az egész intézményben. Amikor ez a munka elszigetelődik, az érintettek kiégést, frusztrációt és szakmai elszigetelődést tapasztalhatnak. Ez a fajta munka gyakran kompenzálatlan, láthatatlan és alulértékelt.
Sok marginalizált könyvtáros azért vesz részt a DEI-munkában, mert így tud túlélni ezekben az intézményekben. Legtöbbjük számára ez sosem csupán egy trend, vagy egy virtuális kitűző, ami azt hirdeti, hogy az illető jó ember. Ez a túlélésből a kibontakozásba vezető út.

Nem mindenki részesül egyforma szintű intézményi védelemben. Egyes könyvtárosok nyugodtan vállalnak nyilvános szerepet vagy vezetnek kezdeményezéseket, míg másoknak - különösen a pályakezdő szakembereknek, az ideiglenes alkalmazottaknak vagy a bizonytalan helyzetben lévőknek - óvatosabban kell fellépniük.
A DEI-munkában való részvétel stratégiai megközelítése olyan valóság, amely különbözőképpen érinti az embereket. Ez a felsőoktatáson belüli strukturális valóság elismerése.
Egyesek számára az érdekképviselet bizottsági munkán vagy tantervfejlesztésen keresztül valósulhat meg, míg mások számára mentorálás formájában.