Bár Magyarországon nem ismert tervszerű sokszínűséggel, méltányossággal és befogadással, érdemes előbbre tekintenünk. Eredeti forrás: Choice portál link . (MG)

A felsőoktatási könyvtárügy régóta összekapcsolódik a hozzáférés, a méltányosság és a szellemi szabadság eszméivel. Sok könyvtáros számára a sokszínűséggel, méltányossággal és befogadással (diversity, equity, and inclusion ? DEI) kapcsolatos munka nem egy pluszfeladat, hanem ezen alapértékek természetes kiterjesztése, legyen szó befogadó gyűjtemények építéséről, a marginalizált hallgatók támogatásáról, vagy az információhoz való méltányos hozzáférésért küzdünk.

A kihívásokkal teli szakmai légkörben az egyik legfontosabb védőfaktor a közösség. A könyvtári DEI-munkát nem lehet és nem is szabad elszigetelten végezni. Túl gyakran fordul elő, hogy a könyvtárosok egy szűk csoportja viseli a méltányossági kezdeményezések előmozdításának terhét az egész intézményben. Amikor ez a munka elszigetelődik, az érintettek kiégést, frusztrációt és szakmai elszigetelődést tapasztalhatnak. Ez a fajta munka gyakran kompenzálatlan, láthatatlan és alulértékelt. Sok marginalizált könyvtáros azért vesz részt a DEI-munkában, mert így tudunk túlélni ezekben az intézményekben. A legtöbbünk számára ez sosem csupán egy trend volt, vagy egy virtuális kitűző, ami azt hirdeti, hogy az illető jó ember. Ez a túlélésből a kibontakozásba vezető út volt.

Nem mindenki részesül ugyanolyan szintű intézményi védelemben. Egyes könyvtárosok nyugodtan vállalnak nyilvános szerepet vagy vezetnek kezdeményezéseket, míg másoknak ? különösen a pályakezdő szakembereknek, az ideiglenes alkalmazottaknak vagy a bizonytalan helyzetben lévőknek ? óvatosabban kell fellépniük. A DEI-munkában való részvétel stratégiai megközelítése olyan valóság, amely különbözőképpen érinti az embereket. Ez a felsőoktatáson belüli strukturális valóság elismerése. Egyesek számára az érdekképviselet bizottsági munkán vagy tantervfejlesztésen keresztül valósulhat meg, míg mások számára ez mentorálás formájában.