...Egy másik fontos megtanulandó készség az, hogyan beszélünk gyerekekkel egy adott könyvről, illetve ennek műfaja, ami angolul booktalking (kb. könyvbeszéd, könyvelemzés) névre hallgat. Ebben javaslatot teszünk arra, hogy mit olvasson a gyermek, de inkább egy vagy két adott könyvet helyezünk előtérbe. Az informális könyvbeszéd általában egy-két perces, és a könyvtáros egyszerre egy olvasóval beszélget, vagy a tájékoztatásnál, vagy a polcok mellett, ha éppen akkor derült ki, hogy a keresett könyvet valaki más már kikölcsönzte. A hatásos, rövid könyvbeszéd mindössze egy-két mondatos cselekményösszefoglalót vagy könyvismertetést tartalmaz, és az olvasó érdeklődését azonnal felkelti. A hosszabb, formális könyvbeszélgetések fél vagy háromnegyed órán át, több olvasó számára mutatnak be több könyvet, ezeket általában programszerűen előre tervezik és vagy a könyvtárban, vagy a helyi iskolában tartják. Az óra egyik feladata természetesen a rövid és hosszú könyvbeszéd tartása közösen olvasott könyvekről. A hallgatók arra készülnek, hogy hogy legfeljebb öt percet tudjanak beszélni egy adott könyvről, de ne meséljék el a tartalmát, hanem 'adják el', vagyis keltsenek érdeklődést. Az egyes diákok által tartott könyvbeszédeket aztán közösen megvitatják és elemzik, a hatásos elemeket és általánosan használható formákat, ötleteket egy közös listán összegyűjtik.
-- Hajnal Ward Judit előadásában két hete elmondta, hogy a gyerekkönyvtárosnak a gyerekek által olvasott könyvek széles palettáját kell ismernie ahhoz, hogy ajánlani tudjon. Nem csak hagyományos témákban, hanem pl. a lányos fiúk, 'csajos' könyvek kedvelői, szorongó gyerekek, bántalmazott gyerekek stb. érdeklődése esetén is. Ha ezeket a vonatkozó könyveket a gyerekkönyvtáros nem olvassa, aligha tudja érvekkel ajánlani -- esetleg nem ajánlani. A hasonló magyar ajánló link még nem ennyire cizellált, egyben frissítésre is szorul.(MG)