A MITS-ben (Magyar Információs Társadalom Stratégia, 2003. 10. 29-i kormányelőterjesztésre készült anyag) négy helyen fordul elő a könyvtár kifejezés:
-- A kulturális örökség legyen elérhető új típusú hordozókon is; "erre egyelőre csak nem kielégítő volumenű civil -- (Magyar Elektronikus Könyvtár) és állami (Digitális Irodalmi Akadémia, Nemzeti Digitális Adattár) kezdeményezések léteznek." (I.3.4 pont, p. 28.)
-- Könyvtári, múzeumi, levéltári katalógusrendszerek teljessé tétele és összehangolása. (I.6., p. 38)
-- a Nemzeti Digitális Adattáron belül országos közös katalógus építése könyvtári, múzeumi és levéltári adatbázisokból. (II.2.3., p. 71.)
-- 2002. végéig meg kell teremteni a közintézmények, például múzeumok, könyvtárak internetes elérhetőségét. (III., p. 86)
-- Mint látható, gyakorlatilag egy kérdéskörben merül fel a könyvtár ügye, nevezetesen a kulturális örökség megőrzésében és reprezentálásában (ami egyébként szép és nemes feladat). Ám ez közvetetten arra is utal, hogy az összes többi tárgyalt témakörben a könyvtári szolgáltatások potenciálja nem merül fel a felelős döntéshozók körében. Az információs stratégiában -- a könyvtárakhoz laza fogalmi szálakkal kötődő EISZ kétszeri említésén kívül -- nem merül fel sem az oktatás(!), sem a közvetlenül kulturális területen kívüli vonatkozásban -- vö. szakkönyvtárak. A könyvtár az anyag szerint nem mérvadó tényező a gazdasági, közigazgatási, egészségügyi, környezetvédelmi, jogi stb. információ, tájékoztatás és a K+F területein; lassan kiépülnek az állami, könyvtárakat kikerülő csatornák. Felmerülhet az a kérdés is, hogy a könyvtárak az információs stratégiában tényleg csak ekkora helyre jogosultak, vagy csak a könyvtári "lobbi" képes ennyire. Vagy a könyvtárak nem képesek ennél többre? Vagy beérjük az egyre szűkülő "élettérrel"? (MG)