Bastöy férfi börtön, de nem a klasszikus rácsos, betonudvaros fajtából. A sziget inkább egy kis norvég falura hasonlít, ahol a lakók nem cellákban élnek, hanem színes faházakban. Mindenkinek van saját szobája, a konyhát és a nappalit pedig közösen használják. Magas kerítések nincsenek, a fő biztonsági rendszer a fjord jéghideg vize, ami nem túl csábító úszómedence.

A rabok napközben szabadon mozoghatnak a szigeten, mert Bastöy alapelve egyszerű: ha valakit vissza akarsz vezetni a normális életbe, akkor gyakorolnia kell a normális életet. Így aztán a börtön egyfajta öko farmként működik. A fogvatartottak állatokat gondoznak, zöldséget termesztenek, fát vágnak, halásznak, biciklit szerelnek, főznek és karbantartanak mindent, ami a szigeten működik. A fenntarthatóság fontos része a rendszernek, a hely saját élelmiszerének nagy részét maga termeli meg. A szigeten van bolt, könyvtár, templom, orvosi rendelő és egy komp is, amely részben rabok által üzemeltetve jár a szárazföldre. A mindennapok így inkább hasonlítanak egy különös, csendes norvég falura, mint egy börtönre.

A múlt azonban nem volt ilyen idilli. 1900 és 1970 között Bastöy egy hírhedt fiúnevelő intézetnek adott otthont, ahol súlyos bántalmazások történtek. Ezt a korszakot dolgozza fel a norvég film, a Kongen av Bastöy. A mai börtönmodell éppen ennek az ellenkezőjére épül: tiszteletre, felelősségre és arra, hogy az ember képes változni. A rendszer működik. Bastöy Európa egyik legalacsonyabb visszaesési arányával büszkélkedhet, körülbelül 16 százalékkal. A norvégok szerint a szabadságot csak úgy lehet megtanulni, ha az ember gyakorolja is, és úgy tűnik, ebben van valami.