A jó protokoll legnagyobb teljesítménye éppen az, hogy nem történik semmi rendkívüli: ezt nevezte Karl Weick szervezetkutató "dinamikus nem-eseménynek". A biztonságos, megbízható működés sok apró korrekció eredménye, de a siker láthatatlan marad. A repülő nem zuhan le. A fertőzés nem terjed el. A közpénz nem tűnik el. A hatóság nem szelektíven alkalmazza a szabályokat, és a bíró nem kap politikai utasításokat. Ezért olyan nehéz politikailag eladni a protokollokat.

Az április végén indult Protocol Institute bemutatkozó írása is erre a láthatatlanságra épít: a protokollok értéke gyakran abban áll, ami nem történik meg. Botrányból hír lesz, a nem-botrányról ritkán írnak híradásokat. Ez Frédéric Bastiat 19. századi francia közgazdász régi felismerése: a rossz közgazdász csak a közvetlenül látható következményt veszi észre, a jó közgazdász azt is, ami nem látható azonnal, de éppoly valóságos hatás.

Az elmúlt másfél évtizedben a politikai hatalom Magyarországon nagyon pontosan értette a protokollok jelentőségét. Nem biztos, hogy így nevezte őket, de használta őket. A rendszer nem csupán törvényeket változtatott meg, hanem a döntések útvonalát is újratervezte. (...) Elég volt a kinevezési, előmeneteli, igazgatási és fegyelmi protokollok stratégiai átalakítása. Ahol a döntési pontokat átrendezik, ott a rendszer idővel magától igazodik.

(...) A protokollok ezért figyelmi deficittel küzdenek. Amikor baj van, mindenki reformot akar. Amikor a baj elmarad, mindenki másra kezd figyelni. Ez a veszély különösen nagy egy rendszerváltás után. Az első időszakban még erős az emlékezet: mindenki tudja, mit kellett lebontani, miért volt szükség új eljárásokra. Aztán jönnek az új válságok, új költségvetési viták, új személyi konfliktusok, új politikai harcok, a protokollok pedig lassan elszürkülnek. A forma megmarad, a cél elhalványul.

Ekkor lép életbe Goodhart törvénye, Charles Goodhart brit közgazdász 1975-ben megfogalmazott tétele: "Amikor egy mutató céllá válik, megszűnik jó mutatónak lenni." A protokollok világában ez úgy néz ki, hogy minden papír elkészül, minden űrlapot kitöltenek, minden határidőt formálisan betartanak - csak éppen a rendszer már nem akadályoz meg semmit.
Ez volt a NER egyik fontos technikája is: a formális megfelelés és a tényleges befolyásolás összehangolása.