A kilencvenes években teljesen természetes volt, hogy már gyermekként könyvtárba iratkozunk be: az olvasás szerelmesei ma sem tesznek másként. Hogy miért? Elmondom.
A hétfő délutánokat iskolásként mindig nagyon vártam: ilyenkor mentem ugyanis iskola után a könyvtárba. A hat könyvet, amit kikölcsönözhettem, egy hét alatt mindig elfogyasztottam, még akkor is, amikor Mika Waltari vaskos köteteit vadásztam a polcokról, hétvége után kellett az utánpótlás. Bölcsészként jól jött ez a könyvtárakhoz való pozitív hozzáállás, de nem csak azért érdemes könyvtárba járni.

A könyvtár olcsón juttat olvasnivalóhoz. Először is: a könyvek olcsóbbak biztosan nem lettek az elmúlt évtizedek során, sőt. Vannak persze nagy kedvencek, akiktől mindenképp megveszek minden kötetet, de akad azért olyasmi is, amit szívesen olvasnék el először több ezer forint kiadás nélkül. Sajnos erre az e-könyvek nem nyújtanak megoldást, mivel árunk jelentősen alacsonyabb a könyveknél, így sokkal praktikusabb könyvtári tagság útján elkezdeni a kísérletezgetést.

Időutazás szinte ingyen... És még egy utolsó dolog: a könyvtár időgép is egyben. Sokszor, sokunkkal fordul elő, hogy jóval többet olvasunk különféle kijelzőkön, mint könyvek nyomtatott oldalairól. Elfelejtettük már azt is, milyen valamire várni: ha a könyvet épp kikölcsönözték, én pedig előjegyeztetem, akkor várhatok a következő könyvtárlátogatásig, és izgulhatok, nem hosszabbíttatta-e meg az előttem álló kölcsönző a kötetet. Ugye, mennyire huszadik századi? Épp annyira, mint beülni a napilapokhoz, levenni párat a polcról, és végiglapozni azokat ahelyett, hogy Facebook-hírfolyamunkat pörgetve próbálunk tájékozódni. Erre is lehetőséget adnak a nagyobb könyvtárak, amivel érdemes is élni.
A könyvek illata, a könyvtárak halk neszei segítenek, hogy egy kicsit kívül kerüljünk saját mindennapjainkból - és erre mindenkinek szüksége lehet.