'Ha visszagondolok, az 1973-as évnek -- a feleségemmel az életünk akkor kezdődött -- fantasztikus lendülete lett. A Harmonia Caelestis kilenc éve volt az, ami még így egybefonódott: egybeabroncsolta a munka. Bár közte egy évet Berlinben töltöttem, a Wissenschaftskolleg meghívottjaként. De akkorra már annyira benne voltam a regény terében, hogy vittem magammal mindent: a legjobb magyar szavakat, a szobámat, és tetejében hihetetlen szolgáltatásban részesülhettem: bármilyen könyvet akartam, fölírtam egy cédulára, és a könyvtáros kisasszonyok két napon belül az asztalomra tették. Akkor írtam meg a Harmonia első részét. Négy hónapos mámoros, szédítő munka, bármit láttam, abból apatörténetet csináltam. Minden a kezemre játszott, de hát minden könyvnél beáll egy ilyen időszak, hogy az ember akkor is ezzel foglalkozik, amikor eszik vagy alszik.' Esterházy mindenből apatörténetet csinált. Elolvasott egy újsághírt, és azon nyomban átdolgozta apatörténetbe. Az is előfordult, hogy a készséges berlini könyvtáros kisasszonyokat arra kérte, nyomtassák ki az összes olyan német könyv címét, amiben az apa szó szerepel. A közel kétezres listában a Miatyánk elemzésétől az Apánk, az alkoholistáig minden volt. A Harmonia sok-sok idegen szövege így keletkezett. Egyfajta játék volt ez, mely Esterházynak a teljesség érzését adta, azt, hogy a regényéért valóban mindent megtett.