Viharos idők jönnek: még sohasem követelték ilyen hevesen a könyvtárak gyökeres megváltozását - kezdi írását a 78 éves elismert Andreas Degkwitz. ...
A felvetett kérdések bizonytalanságokat jelentenek, ha jövőorientált stratégiát kívánunk kidolgozni. Ezért döntő fontosságú, hogy figyeljünk olyan trendekre, melyek új víziókhoz vezethetnek. Néhány fejlesztési területet vázol fel a szerző:
1) eljutunk a régi katalógustól a szövegkörnyezetben megjelenő és hálózati adatállományok ökoszisztémájához, majd
2) a nyomtatott dokumentumokhoz való ingyenes hozzáféréstől a nyílt hozzáférésű (OA) publikáláshoz, bár az új publikációk kis része csak ilyen. A jövőben a publikálás kezelése is könyvtári feladat lesz.
3) A könyvtár hagyományos szerepe átalakul, tartalomszolgáltatóból szolgáltatásnyújtó lesz.
4) A használóból partner lesz.
5) Az eddigi felügyelői könyvtár a tanulás és kreativitás szabad tereit biztosító intézménnyé alakul.
6) A digitalizálás nyomán felértékelődik az egyedi könyvek szerepe, melyek kutatása új, eddig csak a múzeumokban látható módszerekkel, eljárásokkal dolgozik majd.
"A szereplők együttműködése, a szolgáltatások integrálása, osztott kompetencia-központok és interaktív hálózat - ez a feltétele olyan digitális infrastruktúra fel- és kiépítésének, amelyre a jövő könyvtára alapozható. A megosztott, digitális gyűjtemények alapján a "könyvtármodell" olyan virtuális munkakörnyezet lesz, mely független a helytől és időtől, és lehetővé teszi a hozzáférést a hálózatos, webalapú adatcsomópontokhoz, információs platformokhoz, médiaarchívumokhoz és portálokhoz." (Mi az úticél? Könyvtárpolitika a 21. század elején; ref.: Murányi L.)