A válasz feltehetően nem fekete-fehér; inkább a hangsúly a meghatározó: honnan szerzünk inkább mintákat. A hazai könyvtárszakmai vezetők az utóbbi 20-30 évben gyakran hangsúlyozták a nyugathoz való felzárkózás szükségességét, bár ennek erőssége nyugdíjazások mentén lassan alábbhagyott. Mindez nem véletlenül válthatja ki azt a kritikát, hogy de a mi használóink itt vannak, és igényeik nem feltétlenül azonosak a példaként tekintett könyvtári rendszerekével.
Mindez azonban nem helyezheti hatályon kívül a döntés-előkészítés előtti mind szélesebb körű jógyakorlat-merítést. És ehhez érdemes a "külföldi" kifejezést tágabban értelmezni, mondjuk: a saját ország-, szakmai, mentális és kognitív határainkon túli. Annál is inkább, mert a tágabb körből szerzett információ a jövőbeni versenyképesség előrejelzője.

Személyes hozzáállás szempontjai:
- nagyobb biztonság és bizalom a "saját" területen
- korábbi kellemetlen élmények "idegen" területeken
- deficit az idegen területek megismeréséhez szükséges készségekben (nyelvismeret, kapcsolatok stb.)
- kellemetlen érzés lehet belátni, hogy nem mindent mi tudunk legjobban, hogy rajtunk kívül is találhatók jó megoldások (ez merev hierarchikus viszonyok között erősebben jelentkezik, ugyanis abban erősebb a kényszer az arculat kiválóságának mutatására)
- kognitív ráfordítás takarítható meg (vulgo: nem kell gondolkodni), ha nem keresünk "határokon kívüli" példákat, analógiákat, megoldásokat.
- "fegyvernemi sovinizmus" mint énvédő mechanizmus: "nem mi találtuk ki."

Az innováció minősége:
- A merítés szélessége (a belterjesség, illetve a földtől elrugaszkodottság, irrelevancia végletek között). A szűkebb körből szedett minták esetén kevésbé alakul ki kreatív súrlódás, a saját gyakorlat felülvizsgálata ezért szempont az ...
- az innováció léptéke: kis lépések innovációja vs. nagy áttörések, "álmok álmodói"
- minősége: szektoriális határon túlról gyökerező innováció (technológiatranszfer).

A használói igények azonban inkább azonosak, mint különbözőek. És a külső körülmények sem feltétlenül térnek el annyira, mint amennyire a személyes hozzáállás anomáliáit palástolható arra gyakran hivatkozunk. A leggyakoribb hárítás talán a nincs pénz, vagy nem minőségi a munkaerő, a használó. Balázs László tapasztalata szerint azonban az informatikában nincsenek nagy különbségek.
- Ha a forrásokat előre tervezve kötjük el, hasonló szolgáltatásokat indíthatunk, kevesebb pénzből, helyi szállítókkal. Ehhez azonban olyan, rendszert átlátó szakértelemre van szükség, melyet nem akarnak megfizetni a könyvtárak. Azaz: tényleges szakértői tervezéssel megtakarítható a rendszerintegráció. - Így jutunk el a döntéshozatal minőségéhez, illetve ismét a döntéshozói perspektíva szélességéhez.