(2003. nov. 8.) Az új média fekete lyuka, amely lassan magába nyelheti a társadalmi tér kitüntetett végpontjait, mint a könyvtárak, múzeumok, művelődési házak. A könyvtár esetében az történt, hogy a könyvgyártás és a könyvkereskedelem mára önfenntartó rendszer lett - bizonyos állami korrekciókkal, viszont ezek hasznából, ennek a piacnak a létéből a hálózati végpontok, azaz a könyvtári fiókok semmit sem kaptak. Azaz az államnál maradt egy finanszírozhatatlan rendszer, amely akaratlanul is hozzájárul egy piaci hálózat létéhez, anélkül, hogy részesedhetne annak esetleges hasznából. Miközben a piaci könyvkiadás rendszere igencsak támaszkodik az általa ingyen használt könyvtárakra. Holott egyébként a hálózatok egymásra gyakorolt gyógyító hatása ismert. (...) Azaz a rendszerek közti kooperáció mindig újabb haszonnal kecsegtet, kivéve az állami rendszereket, amelyekre nem vonatkozik a piaci logika, és így bizonyosan vesztesek lesznek.

Amennyiben a még rendelkezésre álló végpontokat nem egy-egy minisztérium nyűgeként, hanem a kulturális önidentitásunk újrateremtéséhez szükséges stratégiai intézményrendszereink végpontjaiként látjuk, akkor van értelme például információs társadalomról beszélni. (...) Az információs társadalom kommunikációs és médiastruktúrái azonban anélkül is kiépülnek és összezárnak, hogy abban nekünk - saját tartalmunkkal - részünk lehetne. (...) A ritka végpontok drága, tehát merev kommunikációra vezetnek. A józan belátás szerint azért is érdemes tehát fenntartani, illetve növelni a végpontok számát, hogy a kulturális sokszínűség ne puszta ábránd, hanem valóság legyen, s ne nemzeti kultúránk múzeumizálódjék, hanem a nemzet múzeumai (könyvtárai stb.) legyenek élő kultúránk megkerülhetetlen intézményeivé.