Magyarországon az elmúlt legalább 16-18 évben nem volt szakmailag megalapozott, átfogó, kormányzati kulturális közpolitikai koncepció. Ami helyette volt, az kőkemény hegemóniaépítés. A programhiány, valamint, hogy 12 éven át felelős minisztérium sem létezett, szándékos volt: így lehetett a közkultúrát részben privatizálni, kiszervezni párthű erős embereknek, miközben az állam szabadul a felelősségtől, de azért a kormány tartja kezében az ideológiai gyeplőt és zsebében a kasszakulcsot.
Így lettek a közművelődési és közgyűjteményi dolgozók közalkalmazottakból a Munka Törvénykönyve alanyai, így váltak kiszolgáltatottakká. Így vált a rendszer ingatlanfejlesztőinek játékterévé a műemlékvédelem, így tették azt jelentéktelenné, számolták fel.
Így szűntek meg a szakmai autonómiák, így darálták be többek között a Nemzeti Kulturális Alapot (NKA), így vették el a kulturális TAO-t, és osztották újra párthűség alapján, így szólt bele a kormány színház- és múzeumigazgatói pozícióktól filmtámogatásokig és művészeti díjakig mindenbe, így taposta földbe a privatizáció idején az SZFE-t, így akart irányba állítani mindent és mindenkit.

Azt a pénzt pedig, amit 16 év kormányai GDP-arányosan kultúrára költöttek (és amire rendre úgy hivatkoznak, hogy az EU átlagánál jóval nagyobb), azt zömmel a hegemóniaépítésre költötték. Mindez azt eredményezte, hogy az állam által fenntartott kulturális intézményrendszer egyik fele az, amelyik nem visszhangozza a rezsim üzeneteit és nem hajlandó, vagy legalábbis vonakodik ideológiai alátámasztást adni neki, illetve protokoll szempontból sem lényeges, az vegetál.
A másik fele, amelyiket a rezsim tart életben és töm ki pénzzel, célja pedig - ahogy Romsics Ignác fogalmaz - a jelen glorifikálása, MMA-tól Magyarságkutatóig és Terror Házáig, irreleváns, hamis, vagy egyenesen dilettáns. A kettő közötti szürke zóna sem túl izgalmas, de az ott található intézményekben legalább még dolgoznak jó szakemberek, cenzúra és öncenzúra határán, tiltás-tűrés mezsgyéin egyensúlyozva, akik olykor még releváns produkciókat is képesek letenni.

Van ezen kívül az önkormányzatok által fenntartott intézményrendszer, ahol sok helyütt folyik komoly szakmai munka, és születnek fontos produktumok. Pénz viszont nincs, hiszen lassanként önkormányzatiság sincs.