Folytatva a múlt heti link anyagot... - Albert Fruzsina megjegyezte: sokkal jobban érzik magukat, elégedettebbek az életükkel azok, akiknek jól működő kapcsolataik vannak, illetve szélesebb körben valóban nagyon erős bizonyítékok vannak arra, hogy a társas kapcsolatok mennyisége, minősége, szerkezete összefüggésben van a fizikai és a mentális jóléttel. A szakértő úgy fogalmazott: régen fertőző betegségekben haltak meg leginkább az emberek, most a krónikus betegségek jelentik a fő halálokokat, a WHO szerint pedig a jövőben a depresszió és egyéb mentális eredetű problémákból adódó betegségek veszik át ezek helyét.

A kiterjedt és sokszínű kapcsolathálózat a kutatások szerint hatékonyabban támogatja az immunrendszert, a kognitív funkciókat és a szív egészségét, mint a kizárólag szűk körű, intenzív kötések. Ez a pozitív hatás abból fakad, hogy a változatos ismeretségek növelik az önbecsülést, valamint gyakrabban ösztönöznek fizikai aktivitásra és közösségi részvételre, például önkéntességre vagy csoportos sportra. A távolabbi kapcsolatok fenntartása ugyanakkor nagyobb egyéni erőfeszítést igényel, és mivel ezek a szálak kevésbé erősek, a belőlük nyerhető közvetlen érzelmi támogatás is korlátozottabb lehet. Az egészségmegőrzés szempontjából tehát az az ideális, ha a gyenge és erős kötések egyensúlyban vannak, mivel a sokszínű szociális háló a veszteségek feldolgozását is megkönnyíti.

A magány fokozódásával az emberek nem nyitottabbak lesznek, hanem még inkább visszahúzódnak. A társas kapcsolatok ugyanis fenyegetőnek vagy veszélyesnek tűnhetnek, és gyakran tartanak attól, hogy mások között csak még fájdalmasabb lesz az elszigeteltség érzése. Pedig a tudományos vizsgálatok ezt a félelmet határozottan cáfolják. Van olyan kutatás, amely szerint minél magányosabb valaki, annál kifinomultabban képes olvasni embertársai arckifejezéséből és a hanghordozás mögöttes tartalmaiból. A probléma tehát nem a képességek hiánya, hanem az, hogy a közösséghez tartozás vágya annyira feszítővé válik, hogy az illető egyszerűen leblokkol az éles helyzetekben, miközben agya az átlagnál jóval éberebben és aktívabban reagál minden potenciális veszélyforrásra, felerősítve az önvédelmi reflexeket.