Kínában bemutatták a mesterséges intelligencián alapuló tévébemondót, amely egyre pontosabban, élethűbben és széleskörűbben tájékoztat.
Pintér Róbert, információstársadalom-kutató a vonatkozó 10 perces videóanyagban kifejti: már ma is több helyen használunk mesterséges intelligenciát, pl. a mobiltelefonok kameráiban, vagy a Google-fordítóban. A jövővel foglalkozó filmek nagy része azt mutatja, hogy a gépi intelligencia által az ember embertelenné válik, és a gépek jelenítik meg a humánumot. A szakember ezzel szemben az ember-gép szimbiózisban hisz. Ennek leképezése a kentaur-modell: egy ember és egy gép együttesen hajt végre feladatokat [ahogyan pl. a KIT szerkesztője is mesterséges intelligenciát alkalmaz a referátum-készítéshez]. A kutató is tapasztalja: a gép és az ember is jobb a másiknál valamiben, ám ketten együtt mégjobbak. A gép nagyon jó analízisben, nagy mennyiségű adatok áttekintésében. Ám empátiában, intuícióban, kommunikációban stb. azonban még nem jobb, mint az ember. Az ember tehát nem válik feleslegessé, de várhatóan rengeteg szabadideje lesz, ami egyszerre átok és áldás is lehet. Képbe kerül így a feltétel nélküli alapjövedelem is. Lesznek, akik ezzel nem tudnak szabadidejükkel mit kezdeni. Pl. azok, akik számára a munka adja az élet értelmét. A kreatív elméknek azonban mindez sokkal nagyobb lehetőség lesz. Lehetséges szcenárió persze az is, hogy a gépek veszik át az uralmat. S előfordulhat: a lehetséges jövő országonként, kultúránként különböző lesz.
A munkaerő-piacról kiszoruló emberek konfliktusait már ma érezzük, praktikusan a rendszerváltozás óta. S ugyanennek a problémakörnek a része a klímaválság, globális felmelegedés is. A ma kihívása az, hogy a lehetséges forgatókönyvek közül a társadalom minél szélesebb köre számára megfelelő jövőre készítsük fel magunkat. (ref.: MG)