Az egyik legnagyobb impaktfaktorral rendelkező üzleti folyóirat friss számában Peter Drucker a döntéshozatal csapdáiról és kikerülésének lehetőségeiről ír. E szemle olvasása közben is érdemes szakmánkra és könyvtárainkra, saját gyakorlatunkra gondolni. Amint a szakember írja:
... Nem lehet addig döntést hozni, míg az emberek nem tudják az alábbiakat:
-- az illetékes neve, aki a megvalósításért felelős
-- határidő
-- azoknak a neve, akiket érint, és ezért tudnak róla, megértik, elfogadják, vagy legalábbis nem ellenzik élesen
-- azoknak a neve, akiket ugyan nem érint közvetlenül a döntés, értesíteni szükséges a döntésről
Azért fontos a döntések, például stratégiák rendszeres felülvizsgálata, hogy annak rontó hatásait ki lehessen iktatni. Az embereket érintő döntéseket elemző tanulmányok ugyanis rámutatnak, statisztikailag harmaduk mondható megfelelőnek, harmaduk hatása semleges, harmadik harmaduk pedig egyszerűen rossz. Amennyiben a döntéseket felülvizsgáló vezető az utóbbival találkozik [és intellektuálisan képes azt felfogni], jó esetben nem arra a következményre jut, hogy az illető rosszul teljesít vagy a projekt rossz, hanem hogy ő maga, mint döntéshozó követett el hibát. A jól menedzselt vállalkozásban evidens, hogy az az ember, aki rosszul teljesít egy új megbízást, főképpen támogatás mellett, nem lehet egyedüli felelős.
Emellett a döntések rendszeres felülvizsgálata jelentős önfejlesztő eszköz is.
A vezetők megláthatják általa gyenge pontjaikat, és az erre eső feladatokat okosan delegálhatják.
Számos eszmefuttatás szól arról, hogy döntéseket csak tapasztalt vezetők hozhatnak, vagy csak az ő döntéseik számítanak. Nos ez komoly tévedés. Minden szinten születnek döntések, és a frontvonalon születők különösen fontosak a tudásalapú szervezetben. Jó döntést hozni minden szinten fontos dolog. Mindenki számára kifejezett módon szükséges tanítani, legalábbis olyan szervezetekben, amelyek tudásra alapulnak. (ref.: MG)