Mit ér az a könyvtár, amelyikben én nem vagyok elérhető?! - Úgy értem: ...amely nem tükröz vissza valamit belőlem. És valóban... Ha nem is így szoktuk könyvtár oldalról megfogalmazni, de ez a könyvtárak egyik alapfeladata: a használói igényekre reflektáljon. A Direkt36 oknyomozói bemutatnak egy lehetőséget arra, hogyan gyűjthetik be a használó oldali adatokat - mindkét fél épülésére. Ha további biztatás kellene, íme egy könyvtár, amely már megcsinálta: link . (MG)

Zöldi Blanka (Direkt36): Bevallom, első hallásra szkeptikus voltam, amikor Pethő András néhány hónappal ezelőtt egy értekezleten felvetette, hogy fontos lenne, hogy "arcot adjunk annak a rengeteg embernek, aki meghalt koronavírusban". Az világos volt, hogy ez egy hiánypótló összeállítás lehet, hiszen korábban csak elvétve, leginkább közösségi oldalakon és néhány cikkben jelent meg egy-egy személyes történet. Ráadásul nem is áll olyan távol a Direkt36 profiljától ez a téma, mint amilyennek elsőre tűnhet: más cikkeinkhez hasonlóan ezt is csak alapos kutatással és sok-sok beszélgetéssel tudjuk jól megcsinálni.
Mástól tartottam igazán. Belegondoltam, hogy ha az én szüleim (vagy bárkim, az öcsém, a nagymamám, a szerelmem, barátaim) halnának meg a vírusban, utána pedig egy újságíró azt kérné tőlem, hogy beszéljek róluk, beszéljek arról, mi történt velük - képes lennék-e rá? Érzem, hogy én nem. Végül körülbelül minden negyedik ember mondott igent a beszélgetésre, akit megkerestünk. Volt, aki azért, mert valami nagyon feldühítette abban, ahogy a hozzátartozójával bántak a betegsége során, volt, aki úgy érezte, hogy a gyászt könnyebbé teszi, ha kiadhatja magából, ami történt. És nagyon sokan voltak, akik egyszerűen annak örültek, hogy valaki kérdezi őket: hogy több lehet a szerettük annál, mint egy, a többségében idős, krónikus betegek közül.