Néha úgy érezzük magunkat, hogy kihoztak bennünket a sodrunkból. Legyünk akár a tájékoztatópultnál a használóval, akár munkatársunkkal vagy felettesünkkel / beosztottunkkal egyeztetés közben. Kétségkívül az adott helyzetben volt trigger (kiváltó ok), ami hatott ránk. Vagy akár distresszről (ártó hatású stressz) is beszélhetünk. Utólag magunk sem értjük, miért úgy reagáltunk, ahogy ott és akkor. Mintha láthatatlan kötelek rángattak volna bennünket. Talán a múltból...

Az én-állapotunk változott meg? Esetleg valamely elhárító mechanizmusunk lépett működésbe, az ún. pszichodinamika? Netán az önértékelési problémánkon keresztül léptünk be a Virginia Satir amerikai pszichoterapeuta által azonosított "vádló" szerepébe? Ha látjuk, felismerjük a múlt befolyását, ami még hat ránk. De kapunk egy lehetőséget arra, hogy tudatosan reagáljunk rá.

A Valóságos Könyvtárak VII. konferencián a könyvtárosok lelkiállapotát meghatározó tényezőkről beszéltem (akadályoztatás miatt felvételről). Azzal kezdtem az előadásomat, hogy túlzó általánosítással beszélnek a könyvtárosokról és könyvtárakról. Ez a foglalkozás és szakma (illetve intézményesülve a könyvtár) pedig nagyon változatos képet mutat. Gondolok itt a különféle könyvtártípusokra az egyetemi könyvtártól a szakkönyvtáron át a közkönyvtárig, és gondolok itt a munkakörök sokféleségére, a helyismereti könyvtárostól a gyermekkönyvtároson át a könyvtárostanárig, gyűjteményszervező könyvtárosig, bibliográfusig, és sorolhatnám.

A linkelt videóban a megközelítések kis katalógusát találod - a személyiségelméletek sokféleségéről a vonáselméletektől keresztül egészen a pszichodinamikus elméletekig:
- Erik Erikson életcikluselmélete
- Viktor E. Frankl logoterápiája
- Eric Berne tranzakcióanalízisa
- Virginia Satir "öt szabadságjoga"
Ez utóbbi utal a rátermett könyvtárosról alkotott képemre: az önismerettel és érett önértékeléssel bíró szakemberre. (HSD)
Az előadás felvétele megtekinthető link : Gondolatok a könyvtárosok (és bárki) mentálhigiénéjét befolyásoló néhány tényezőről.