Könyvtárakban is előkerülnek időnként tárolt, de nem ismert kincsek. Ezért is lehet(ne) érdekes a könyvtári feltártsági arány statisztikai nyilvántartása. Itt írtunk pl. a témáról: Hatalmas értékű pergamen az OSZK-ban - mi lehet a feltártsági arány? link (MG)

Bár az új Nemzeti Galéria felépítése a Városligetben egyelőre a bizonytalan jövőbe tolódott, a múzeum készül a költözésre. Évek óta tart a nagy revízió, minden műtárgyat kézbe vesznek, adatait összehasonlítják a leltárkönyvekbeliekkel, mindegyik hátoldalára QR-kód kerül - mondta Kolozsváry Marianna főmuzeológus. Miközben lepakolták az 1970-es és az 1980-as években összeállított Dexion-Salgó polcokat, az egyik mögött falnak fordított, régi szekrényre lettek figyelmesek. "Meglepetésünkre két szennyezett vászontekercset találtunk, amelyeket pecséttel lezárt spárgával kötöttek át. Kézzel írt, halvány VASZARY felirat volt olvasható rajtuk. Kibontottuk a tekercseket, amelyekből egyenként húsz-húsz Vaszary-olajfestmény került elő" - mesélte a főmuzeológus. Bár akadt köztük néhány rossz állapotú, roncsolt felületű, sérült darab is, de a többségük kiváló művészi kvalitású alkotás. A festmények a teljes életmű szinte minden korszakát képviselik: a korai impresszionisztikus időszaktól az expresszív kompozíciókig, a párizsi art decótól a Duna-korzó-képekig és a mediterrán hangulatú tengerparti jelenetekig.

Hogy ki tette a falnak fordított szekrénybe a műveket, mikor és miért, az talán sohasem derül ki. Az bizonyos, hogy a műtárgyakat az 1939-ben meghalt Vaszary özvegye átadta a múzeumnak az 1940-es évek legelején, és a 2516-os és 2517-es számú átvételi dokumentumra ráírták: "Vaszary: 20 db különb. méretű olajf. összekötve." Ám talán a háborús évek zűrzavara miatt soha nem bontották ki a tekercseket, és nem egyesítették az életmű többi, sok száz darabos kollekciójával, nem is vették leltárba, elfeledkeztek a létezésükről. Így vándorolt aztán a két tekercs a múzeum költözéseikor, míg végül az 1970-es években a budai Várba került, ahol a később ?befalazott? szekrényben várták, hogy valaki rájuk találjon. De mivel nem tudtak a festményekről, azokat nem is keresték, és azért sem hiányoztak a revíziók során, mert nem szerepeltek a leltárakban. A képek ugyanis a festő műtermében voltak, ezért a szakirodalomban sem tettek róluk említést, nem állították ki, nem szerepeltek aukciókon, nem készült róluk reprodukció. Azt is csak találgatni lehet, miért így gyűjtötte össze azokat a festő vagy az özvegye.