Folytatva a múlt heti cikkismertetést link :
- A pedagógusokkal hogyan kezdte az átalakítást?
Pénzes Ottó, iskolaigazgató: - Amikor átvettem az iskolát, leültünk a tantestülettel és arra kértem őket, hogy most mindenki tárja elém, mi az, amit utál abban, amit csinál. Mi az, ami frusztrálja őt, mi az, ami gyomorideget okoz neki. Elmesélek egy példát. Az egyik tanítónőnknek gyönyörű hangja van, gitározik is, ezért úgy gondolta az előző vezetés, hogy hozzon létre egy kórust az iskolában. Ő akkor nem mondott nemet, de mikor ezt a kérdést feltettem, elmondta, hogy ez frusztrálja őt, idegesíti és gyötri. Annak ellenére, hogy nagyon szép rendezvényeket csináltak, azt mondtam neki, hogy holnaptól nem kell csinálni a kiskórust. Kikerekedett a szeme, hogy "akkor most mi lesz az ünnepségekkel?". Na, engem nem érdekel, hogy mi lesz az ünnepségekkel. Ha egy pedagógusnak olyan terhe van, olyan feladata van, ami őt nyomasztja, akkor az már nem állhat felszabadultan a gyerekek elé. Árulnia kellett gyerekeknek szóló újságokat is, mert ha egy adott példányszámot eladtunk, akkor ingyen kaptuk meg az év végi jutalomkönyveket. Ezt sem szerette, ráadásul nem is értett egyet annak a folyóiratnak a szellemiségével. Így kijelentettem, hogy holnaptól a folyóiratra sincs szükség. Tehát kidobtunk minden olyat, ami nyomasztotta őket. "De hát nem lesz kórus!" - mondták. Nem, nem lesz kórus. Azóta persze ez is megoldódott, szuper kórusunk van, mert egy másik, a kórusvezetéshez kedvet érző énektanár érkezett hozzánk. Senkit nem szabad gyötörni olyannal, amit nem szívből csinál.