A kérdést feltettük Dr. Fodor Jánosnak, az ELTE BTK KITI adjunktusának is, aki az alkotói életművek digitalizálásával és hagyatékok sorsával kutatóként is foglalkozik.
- Nyilván mindent meg kell tenni azért, hogy aki szeretné, méltó módon "szabadulhasson meg" örökségétől. Ebben segíteni nemes feladat, akár barátilag, akár szolgáltatásként. De vegyük ki a képből az értékes könyveket és a kegyeletből, vagy a gyűjtő személyének fontossága miatt minden áron együtt tartandó könyvhagyatékokat. A házi könyvtárak sorsát tekintve ezek kivételek - tragikus, ha ebek harmincadjára jutnak, de az igazán szomorú az átlagos szülői gyűjtemények szinte megmásíthatatlan sorsa, a könyveket tisztelő, de megtartani képtelen örökösök tehetetlensége.

A kérdés az, kialakulhatnak-e még új olvasók felé bejáratott (fenntartható) útvonalak a gazdátlanná váló könyvek tömegei számára? Aki örökölt már könyvtárat, tudja, hogy a "valaki hallott róla" típusú jótékonysági lehetőségek és a használt könyvek piaca minden logisztikai és technológiai fejlesztés ellenére képtelenek betölteni ezt a szerepet: a könyvek olyan kulturális fogyasztási cikkek, amelyek messze túlélik az egyre gyorsabban változó igényeket, az ízlést, érdeklődést, tájékozódási és felhalmozási szenvedélyt, ami kiválasztásukat és összegyűjtésüket meghatározta.

Családon belül is csak szerencsés esetben öröklődtek ezek az igények, de mára már nemzedékről nemzedékre is annyira megváltoznak, hogy az örökölt könyvek jó része nem kell senkinek. Illetve valaki biztos örülne nekik, de nem éri meg szállítani, tárolni, rendszerezni őket, amíg az új olvasó jelentkezik. Ehhez Amazon-léptékű tárolási és igényfelmérő rendszert kellene üzemeltetni egy folyamatosan beszállító, könyveket fogadó hálózattal kiegészítve. Alulról jövő, vagy akár társadalmi akarattal felülről támogatott jótékony kezdeményezés csak akkor enyhíthetne nagy léptékben a problémán, ha viszonyunk a könyvhöz is nagyot változna. Nem volna ez teljesen váratlan fordulat.

A nyomtatott könyv, mint fizikai térben létező tudás-tároló több okból is fölértékelődhet. Nem kell hozzá disztópikus romlás, hogy megfoghatóságát, tartósságát és múltat megőrző lezártságát, illetve a létrehozásához felhasznált energiát (szellemit-emberit is) többre becsülje a következő nemzedék. Az elfeledett könyvek, szerzők iránti igény felkeltésében komoly perspektíva előtt áll az értékeikhez irányító hiteles tájékoztatás, azaz a könyvtártudomány. A személyre szabottan tájékoztató webes szolgáltatások, a nekünk, de nélkülünk kutató mesterséges intelligencia ellenhatásaként pedig megnőhet az igény az önálló felfedezés "analóg" izgalmára. Addig is, e remélt folyamat előfutáraként üdvözlendő és népszerűsítendő minden szemléletet formáló új kezdeményezés, amely használt könyveket irányít új olvasók felé, legyen az könyvcsere szolgáltatás, vagy akár kávéházi dekorációs felhasználás.