A közelmúltban tanúi lehettünk annak, hogy a társközgyűjteményi terület képviselői a megújulásra készülnek, érdekképviseletüket átszervezik, és szakmai koncepciót készítenek.
A KIT-ben jeleztük 2 hónapon belül:
- Kihívások és elvárások a magyar múzeumi rendszerrel kapcsolatban - Vitaindító felhívás link
- A múzeumi szakemberek kézbe vették saját ügyüket! Dolgoznak helyzetük javításán link

A minap pedig az alábbi cikk jelent meg: Múzeumi rendszerváltást, de ne csak Budapesten! Vidéken is! link . A cikk taglalja a múzeumok jelenlegi - gyakran abszurd és tarthatatlan - helyzetét, és az előrelépési lehetőségeket. A Válasz Online cikke természetesen ismeretterjesztő szintű, mindemellett érdemes könyvtáros szempontból is átolvasni - számos párhuzamot találhatunk benne.
Néhány kiragadott megállapítás:
- A megyei hatókör fogalma lassan kiüresedett, a földrajzi területhez tartozó kisebb intézmények önálló felelősségi köröket kaptak.
- Sok esetben pályázati források megszerzése és saját bevételek megteremtése tölti ki az intézmények mindennapjait.
- A túlterheltség, alulfinanszírozottság és az aránytalanságok ellenére a városok és a vidéki térségek kulturális életében meghatározó szerepet töltenek be ezek a múzeumok.
- Jellemző az erős kontraszt a múzeum látható része és a szakmai munkát biztosító háttér között: a látogatói terek kifogástalan állapotban tartása alapvető érdek, az állományvédelmi szempontból fontos területekre, raktárakra is egyre több figyelem irányul, de a lehetőségek már jóval szűkebbek; a sor végén pedig a munkatársak mindennapi munkakörnyezete található, ahol olykor nagyon méltatlanok a körülmények.
- A nyíregyházi Jósa András Múzeum története gyakorlatilag szinte az állami ellehetetlenítés példája.
- Bár tudatosan erősítették a múzeumpedagógiát, "Sok esetben egy olyan elvont ideával dolgozunk a látogatót illetően, ami már nagyon elszakadt a valóságtól. Specializáltabb látogatóméréseket kell végeznünk, mert azt érzem, hogy elveszítjük a közönséget."
- Sok múzeumi szakember érzi kilátástalannak azt a hivatást, amire feltette az életét.

A megoldásokkal kapcsolatos vágyak között:
- Első helyen szerepel az erősebb állami szerepvállalásra épülő, koordinált kulturális finanszírozási modell kialakítása- az intézményvezetői kinevezési gyakorlat olyan irányú finomhangolása is, amely nagyobb hangsúlyt helyez a szakmai előéletre.
- Bár a központosítás mindig nagyon kritikus folyamat (...), egyes területeken területek, ahol kimondottan segítséget jelenthet, ha van egységes kapaszkodó, pl.: központi nyilvántartási rendszer vagy a mobilraktári rendszer.