... mármint akkor, ha képesek vagyunk a tanulásra.

- Tévednek a kutatók, ha kudarcnak hiszik, hogy eredménytelen egy gyógyítási ötletük. Több ezer orvosi tanulmány eredményét tartják vissza gyógyszergyárak és egyetemek Európa-szerte. Erről tett közzé figyelmeztető összefoglalót az Oxfordi Egyetem és egy beszédes nevű civil szervezet, a medicinakutatások átláthatóságával foglalkozó Transparimed. Az EU-szabály ugyanis az, hogy a kutatás lezárása után legkésőbb egy éven belül közzé kell tenni az eredményeket az EudraCT nevű uniós adatbankban. Ez kifejezetten vonatkozik arra is, ha a kutatók azt állapították meg, hogy nem működik a hatóanyag vagy eljárás, amellyel próbálkoztak.
A dolog emberi oldalát, amelyre több német lap és tévé is hivatkozott, a halálos eperákban szenvedő Michael Zehnbauer pár évvel ezelőtti esete illusztrálja. Utolsó heteiben reménykedett egy új gyógyszerben, amelyet azonban - kutatási eredmények híján - az egészségbiztosító nem finanszírozott. Unokaöccse, egy orvos, Peter Grabitz csak a nagybácsi halála után tudta kideríteni, hogy a közzé nem tett kutatás eredménye negatív volt: a szer nem segített volna, a remény hamis volt. Az unokaöcs azóta az Egészségügyi Világszervezet munkatársaként küzd az orvosi kutatások nyilvánosságáért.

A titkolózás vagy legalábbis hanyagság nemcsak a páciensek és a kezelőorvosok helyzetét nehezíti, hanem a kutatási pénzek pazarlása is - mondja a Transparimed alapítója, Till Bruckner. Nem nehéz elképzelni, hogy az eredménytelennek tűnő kutatásokat más tudósok, tájékozatlanságból, újra elkezdik. (Valójában pedig az is eredmény, ha valamiről kiderül, hogy alkalmatlan valaminek a gyógyítására. Ezt illusztrálják a Covid-járvány közben reményeket keltő, majd e betegség ellen hatástalannak bizonyult szerek, a hidroxiklorokin és társai is.) Peter Grabitz logikus magyarázata a kutatók magatartására: negatívnak vélt tanulmányokkal nem terem nekik babér, ezért nem foglalkoznak vele tovább, és másra fordítják energiáikat.