A New York Times cikke szerint a telefon mint kommunikációs eszköz teljesen kiment a divatból az utóbbi öt évben. Az sms, email, IM, és egyéb szöveges kommunikációs formák világában legfeljebb családtagok hívják egymást, vagy akkor cseng a telefon, ha a fenti módokon nem sikerült valamit megoldani vagy valamit nem értettünk az írott szövegben. A cikk szerzője szerint a telefonhívás egyenesen udvariatlanságnak számít, sőt akár tolakodó és zavarba ejtő is lehet. A mai világban, amikor az irodákban egymás mellett vannak az íróasztalok, nincs nagyon sok lehetőség a telefonon történő csevegésre, a hivatalos telefon mint műfaj nem létezik. Az email végén, ha telefonon akarjuk folytatni a problémamegoldást, illik megkérdezni, hogy beleegyezik-e az illető a telefonhívásba. Az elfoglalt döntéshozó például úgy érezheti, hogy egy gyenge pillanatában próbáljuk elkapni, ha csak úgy odatelefonálunk. A telefonbeszélgetésre ma már illik előre időpontot egyeztetni.
A mobiltelefon pedig egyenesen idegesítő. Használata azt feltételezi, hogy az ember mindig elérhető, sőt, le nem teszi a kezéből a készüléket. Holott, amikor hívás érkezik, esetleg másra használja, mondjuk a Facebook-oldalát frissíti, vagy épp emailt olvas. Hangposta? Ugyan, a legtöbb telefontulajdonos azt sem tudja, hogy kell használni. A telefon megjelenése óta nagyot változott a vonatkozó etikett és a használat is, amit a társadalomtudósok kutatásaikban dokumentálnak. (ref.: HWJ)